Látjuk, ahogyan Mesterünk a Gecsemáné-kertben imádkozik. E helyen készült fel az Úr lélekben a kereszthalálra. Vegyük észre: rendkívüli szívfájdalmában Urunk egyedüli menedéke az imádság volt. S minél inkább mélyült Megváltónk szomorúsága, Ő annál inkább az imádsághoz folyamodott! „És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott” (Luk. 22:44).
Hasonlóképpen nekünk is egyetlen menedékünk szomorúságainkban: az imádság.
A Gecsemáné-kerti imádkozás arra tanít minket, hogy mi is vigyük…
az összes nehézségünket,
minden gyötrelmünket,
elviselhetetlen fájdalmainkat,
és szívünk összes kínkeservét – imádságban a mi Istenünkhöz!
S biztosak lehetünk benne: Isten nekünk is válaszolni fog. Ha esetleg nem is könnyítene szenvedésünkön – akkor viszont megerősít annak elhordozására, és segít, hogy tovább tudjunk menni, Istenben bízva és Neki énekelve! – J.R. Miller
Fókuszban az Ige
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése