»Ez az én testem!« – mondja Jézus azon az ’utolsó’ Estén, ami valójában örökkévalóságunk hajnala. És nem felejti hozzátenni: »Ez az én vérem kelyhe« – és az emlékezetem szóval azonnal az emberileg ízlelhető örökkévalósághoz nyúl. És ezzel elhangzik a Kozmosz Egyetlen Miséje és benne Hostiává szentelődik a Mindenség.
Itt egyesül az Örök Szándék és az Örök Teljesedés. Ó, ez nem csupán az itt-maradás vágyának isteni búcsúszava. Ez a pillanat most az örökkévalóság. Itt van az összes szentmisék öröktől elgondolt szándéka, ezek a Világot előreszentelő Ígéretmisék, és itt vannak a Világterv határáig elhangzó, elvalósuló, eltejesedő szentmisék az ő lélekteremtő kegyelmeikkel – mindteljesült szentmisék. Ez az Ő Örök Szándékának és Örök teljesedésének ölelkezése.
Ez az Ő »Emlékezete«.
Ez az Emlékezet a szentmisékké egyénülő öröklét, a lelkekké széthintett szellemiség, a teljes Szellemi Létet beborító, átjáró, krisztusi.” „»Az én emlékezetem«.
És valamit kell az emberiségnek ezentúl folytonosan cselekedni erre az Emlékezetre. Az Ő Emlékezetére. Kinyitotta már valaki ezt az ablakot? Kinézett-e valaki annak távlatába?
„Az Istenember emlékezete: Örökkévalóság. – »… egyedül a Hostia mondja meg, hogyan lehet a jelen a múlttal együtt a jövő…« Az ’Én Emlékezetem’ első értelme. Jézus Istensége az embertest fiziológiájával felvette az emberi psziché természetét. A Ő ’emlékezete’ tehát emberi emlékezet. Az Emberfia [ugyanakkor] nem zárta el magát a ’Második Személy’ istenségétől. Emberi emlékezete az emlékezet lényegével, értelmével, ’a múlt megmaradásával’ azonos. (…) A ’múlt megmaradása’ tehát a jézusi eszméletben isteni élményekkel bővül mind a múlt felé, mind a jövő felé. (…) Ebben az Ő Emberi Emlékezetében maradék nélkül jelen van a végtelen múlt és a végtelen jövő és emberi akarata szerint előhívható nemcsak személyes emlékfíluma, hanem az egész kozmikus anyag-szellemi, vagy szellem-anyagi történelem. (…) Jézus eszmélete az Eucharisztia megvalósulásának perceiben. Jézus eszméletébe ömlő örökkévalóság az Eucharisztia megteremtésének örök Szándékából. Mert ha van a Mindenség evolúciójában olyan felsugárzó Jelen, amelyben életté és eszméletté, anyaggá és szellemmé valósul egy lét előtti ígéret, mely az öröklétben fogant, akkor ez planétánkon, abban a palesztinai ’felső teremben’ [coenaculum] azon a ’vágyva vágyott’ Vacsorán, Jézus élettörténetében megvalósult. A Teremtődő szándék a szentmisékben örökké ismétlődő mondattal, e szavak titokzatos értelmével teljesedik: …a Testem …a Vérem …az Emlékezetem.
Az Eucharisztia megteremtése nem egyszerű családi este, hanem kozmikus ’pillanat’. A mindenség történetében megismétli és határtalanítja az Emberré-válás teremtő Jelenét az Istenné-válás jelenné vált Eljövendőségével. ’Kritikus pont’. Az Örök Szándék teljesedése a Múlt felől. Örök Valósulásnak, a Pléróma jelenünkbe való betörésének az Isten-szívet megdobogtató és az Öröklétet magába ölelő Jelene.”
„Az Ő emlékezetére való cselekvés minden szentmisén egy öröklét-cseppet hullat a földre. Valahányszor ezt cselekedjük, mindannyiszor a Felső Teremnek ezek a percei szállnak fölénk, belénk. Akár tudjuk jelenségileg, akár nem, de ontológiailag örökkévalóságot ’ízlelünk’. Nem mint tüneményt, hanem mint Létet. Ezért válik szellemi értékké Jelenlétünk. (…) Ezzel beléptem abba a jézusi ’emlékezet’-be, amelyre minden szentmisének irányulnia kell…”
„Mert csupa kérdőjel vagyok és megkérdezem az én Velünk maradó Krisztusomat ebben a szikár belső magányomban is, ezzel a mindent visszaverő lelkiállapotban is, ezzel az üres eszmélettel is. Egyedül oda kéredzkedem az eucharisztikus csendbe, az Örök Szobába, a Világ Szeretet-Szobájába, a Velünk-maradás Otthonába, a Vele-maradásom örökreszóló Ígéretébe. Mindezeknek az ideírt szándékoknak most következő háromnapos teljesedésébe is, Prohászka Ottokár lelkével a Szentlélekben átélt egységembe, az Eucharisztia megértetlen mélysége előtt. És ebből az ismeretlen Isten-mélységből és Isten-magasságból kérek erre a három napra: Látást, és a Látás mélyére Hitet és a Hit vérkeringésébe Szeretetet, amelyben örökké hallom az Isten-szív dobogását. Ámen.”
/ Dienes Valéria /
***************
Ó Üdvösséges áldozat,
ki mennynek tárod ajtaját,
harcot, harcolva szenvedünk,
Úr Jézus, kérünk adj erőt! 🙏
Egy-Háromságos Istenünk,
most dicsőítünk tégedet,
ki országodban minekünk
adj mindörökre életet! Ámen 🙏Ámen! Ámen!
