Hála legyen

Sík Sándor: Te Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapravalót
hála legyen

Hogy mindig jutott két garasom adni
és nem kellett magamnak kéregetnem
hála legyen

Hogy értenem adatott másokat
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek
hála legyen

Hogy sírókkal sírnom jólesett
és nem nevettem minden nevetővel
hála legyen

hogy megmutattál mindent ami szép,
és megmutattál mindent ami rút
hála legyen

hogy boldoggá tett minden ami szép,
és ami rút nem tett boldogtalanná
hála legyen

hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek
hála legyen

hogy akik szerettek, szépen szerettek
és nem kellett nem szépen szeretnem
hála legyen

hogy amim nem volt, nem kívántam
és sohasem volt elég aki voltam
hála legyen

hogy ember lehettem akkor is,
amikor az emberek nem akartak emberek lenni
hála legyen

hogy megtarthattam a hitet
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé
s tán nem kell a városba mennem
lámpásomba olajért
hála legyen

hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! -
hála legyen Uram!
hála legyen

Anya

Anya



Anya a szívem úgy fáj.

Fáj, mert elhagytál.

Mindenki látja, szenvedek.

Nem szeretlek, elengedlek.

Én csak közbe jöttem.

Mint egy selejt termék.

Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.

Az életem fonalát egymagam kötöttem.

Az, hogy újra együtt leszünk álom.

Évek óta csak a hívásod várom.

Nincs értelme már, kár minden szóért

Köszönet mindenért, köszönet a jóért.

Látod, itt vagyok

Látod, itt vagyok

Látod, itt vagyok! Ne aggódj értem!
Túl jutottam már annyi mindenen!
Hidd el, nem félek! Most is talpra állok,
bár gyönge lábam még most is megremeg.

Látod? Nem számít mi történt tegnap!
Én már eltemettem minden álmomat,
s most újult erővel száguldok a szélben
tüzes villámmal vértezve magam.

Látod, itt vagyok! Nem sírok többé!
Lelkem megtisztult, bennem nincs harag!
De ha bántanak, tüzes villámokat
szórok azokra, kik engem bántanak!

APÁM

APÁM

Kis temetőnkben tudok egy zugot:
Az öreg remekes szűcs nyugszik ott.
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
Neve sokáig él a faluba.
Magam is sokat elemlegetem,
Számon mosollyal, könnyel lelkemen,
S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem

Szivemre melegebben ölelem.
Sírhatnékom van, ha eszembe jut
A szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.
Az öreg műhelyt sírja vissza tán,
Fáj a sötétség néki s a magány,
A hideg ellen hallat tán panaszt -
Mi fáj a holtnak, isten tudja azt.

Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
Beszitálta hóval a temetőt,
S az öreg szűcs már nem panaszkodik,
Az öreg szűcs már szépet álmodik.
A hó fehér, selymes, sürű, puha,
Ugy takarja be, mint meleg suba
S a télizöld, mely hegyig belevész,
Az rajta zöld irhábul a szegés.

(1914)

Fejed fölött nagyon gyorsan, szaladnak az évek

Fejed fölött nagyon gyorsan, szaladnak az évek,
Ha nem figyelsz, a jövő is, már a múltba téved.
Sopánkodhatsz, hogy sok mindent, te sem vettél észre,
Bármit csinálsz, nem változik, ezen semmi, mégse.

Életedben Te is láttál, sokszor, délibábot,
Búsultál is, s talán sírtál, hol, senki sem látott.
Azt hitted, hogy csak veled komisz, ez az élet,
Vesztegettél el ez alatt, sok-sok boldog évet.

Azzal legyél elégedett, eddig, mit elértél.
Talán ami legfontosabb, az a lelki békéd,
A múltad már nem változik, be kell végre látnod
A jövőd mit szebbé tehetsz, ezen a világon.
(ismeretlen szerző)

Szep vasarnapot kivanok Mindenkinek!

Szep vasarnapot kivanok Mindenkinek!

Jó néha

"Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek."

Anna & the Barbies

Mosolyod, mely szívből fakad

Mosolyod, mely szívből fakad,

Aranyozza be arcodat!

Mosolyod nem kerül pénzbe,

Mégis sokat ér testvéred szemében.

Gazdagítja azt, aki kapja,

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.

Pillanatig tart csupán,

De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem oly gazdag,

Hogy nélkülözni tudná,

És senki sem oly szegény,

Hogy meg nem érdemelné.

Az igaz barátság látható jele,

Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,

Bátorság a csüggedőnek,

Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,

De semmiért meg nem vásárolható.

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,

Mert csak abban a percben van értéke,

Amelyben arcodon megjelen'.

És, ha ezután olyannal találkozol,

Aki nem sugározza a várt mosolyt,

Légy nagylelkű, s a magadét add,

Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

II. János Pál pápa virágoskertje