Az ajándékozás és az ajándék elfogadása

Az ajándékozás és az ajándék elfogadása átjárja egymást, ily módon maga az ajándékozás elfogadássá válik, az elfogadás pedig ajándékozássá alakul át. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ajándékok kicserélésének belső ártatlansága a másik viszont-elfogadásából áll, ezért ez is hozzátartozik az ajándékozás lényegéhez. A kölcsönös önátadás teremti meg az emberek közötti kapcsolatot. Tehát minden a másik emberi lény befogadásának és elismerésének kérdésén áll vagy bukik.

Szent II. János Pál pápa

Mennék eléd

Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

Áprily Lajos

Szép napot Mindenkinek

Senki nem lehet kizárva

Kereszt

Kereszt



Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem birom már! - sóhajtva csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
Hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor elindult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szivében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva,
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon.
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag tündököl.

Hőség tikkasztja.. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.

Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!"
- sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel:
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint a hídon boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. " Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram segíts!" Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín a döbbenet
"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"


Reményik Sándor

A Szentháromság templom

A templom Kassa (Košice) legértékesebb barokk építménye, a legszebb korabeli enteriőrrel. A város Főutcáján sétálva nem lehet nem észrevenni.

A jelenlegi premontrei templom helyén a középkorban az ún. Király-ház állt, amely egy jelentős gazdasági intézmény – a királyi kamara székhelye volt.

A rekatolizáció kezdetén, a 16. és a 17. század fordulóján itt volt a jezsuita "misszionáriusok" lakóhelye és kápolnája a protestáns városban. I. Rákóczi György hajdúi 1619-ben hármat közülük halálra kínoztak. Ők a híres kassai szent vértanúk: Kőrösi Márk, Grodecz Menyhért és Pongrácz István. A gyilkosság megrendítette az egész várost, és később II. Rákóczi György felesége megvette az ingatlant, és a régi Király-ház romjain templomot építtetett a jezsuitáknak a híres római „II Gesu“ mintájára. A templom építése 1681-ben fejeződött be. Mellette a jezsuiták iskolákat építettek, és itt jött létre az első kassai egyetem, amely abban az időben az ország második egyeteme. Ezért a templomot gimnáziumi templomként vagy egyetemi templomként is emlegetik. 1811-ben a premontreiek kapták meg.
A díszítés és a berendezés nagy része a jezsuita időkből származik. Az enteriőr finom egyszerűségével hat ránk. Tökéletes pl. az 1786-ból származó illuzórikus festmény, amely Erazmus Schrött alkotása. Értékesek az oldalsó kápolnák festett oltárai, valamint a szószék, a padok és a beltér egyéb részeinek finom fafaragásos díszítései.

A kriptában, amely a Rákóczi család temetkezőhelye volt, ott fekszik a templom donátora, alapítója, Báthory Zsófia hercegnő és fia, I. Ferenc.

Mi füstölög ott a síkon, távolban?

Mi füstölög ott a síkon, távolban?
Talán biz az édesanyám kunyhója.
Messze jártam, másutt is volt jó dolgom,
De a szívem csak azt súgja: jobb otthon.
Késő ősszel száll a fecske messzire,
De tavasszal újra megjő fészkire.
Bár sokat járt hegyen-völgyön és síkon,
Hej, de mégis azt csevegi: jobb otthon.


 

FA LESZEK, HA...

FA LESZEK, HA...

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.
(Szalkszentmárton, 1845. aug. 20–szept. 8. között)

Petőfi Sándor

Isten-ember kapcsolat

"Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk."

Müller Péter