Csak az elfogadásban van békesség nem a belenyugvásban

Csak az elfogadásban van békesség nem a belenyugvásban.
Az én békességemet adom néktek Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! (Jn14:27)

Az a békesség, amit Jézus ad, olyan biztonságérzetet nyújt, hogy bármi is történik, te tudod Az a békesség, amit Jézus ad, nem feltételek vagy körülmények függvénye. Abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, és Ő irányítja az egész világmindenséget, szeret téged, és mindig szívén viseli, hogy mi a legjobb számodra.

Elisabeth Elliot ezt írta: Csak az elfogadásban van békesség nem a belenyugvásban. És ez nagy különbség! A belenyugvás az, hogy megadjuk magunkat a sorsnak. Az elfogadás az, hogy megadjuk magunkat Istennek. A belenyugvás csendben lefekszik egy üres univerzumban. Az elfogadás felkel, hogy találkozzon Istennel, aki a világmindenséget céllal és rendeltetéssel tölti meg. A belenyugvás azt mondja:»képtelen vagyok rá«. Az elfogadás azt mondja:»Isten képes rá«. A belenyugvás megbénítja az életfolyamatot. Az elfogadás felszabadítja az életet a legnagyszerűbb kreativitásra. A belenyugvás azt mondja:»számomra mindennek vége«. Az elfogadás azt mondja:»hát itt vagyok, most mi legyen, Uram?«. A belenyugvás azt mondja:»micsoda veszteség!«. Az elfogadás azt mondja: Hogyan tudod ezt a bajt javamra használni, Uram?«.

 A beletörődés azt mondja:»egyedül vagyok«. 

Az elfogadás azt mondja:»tied vagyok, Uram«