2016. december 31., szombat

Adjon az Isten




NAGY LÁSZLÓ: ADJON AZ ISTEN

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét.
üres vékámba,
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

2016. november 27., vasárnap

Kovács András: Advent

Adventi fa szőlőlevél díszekkel


Meggyötörten állni
A decemberi
fagyos ködben

csodát várni
a csillagtalan
néma csöndben

titkot lesni
a lélek ablakára karcolt
jégvirágban

eltűnődni
zúzmarás hajnalok
szívet melengető homályában

próféciák nyomán
hitre cserélni
a kételyt

csillagjelet
látni a legsötétebb
éjben

és hinni
hinni
a szívekben születő
Fényben

Állni – várni – lesni – eltűnődni – csupa lassú tevékenység. Vajon mennyire figyelünk ara, hogy mi történik bennünk ilyenkor?
Nézzünk most e szavak mögé!
Állni: mikor szoktunk állni? Szeretünk mindig mozgásban, lendületben lenni. Ha véletlenül valamiért lassítanunk kell, meglepődünk. Azt már fel se tételezzük, hogy magunktól megálljunk valamiért. Pedig ez a rácsodálkozás első lépése. Teret, helyet engedünk, időt adunk a közelgő másiknak. Megállunk, talán csak egy pillanatra, talán hosszabb időre. Vajon a szentmisén csak a testünk áll meg egy kis időre, vagy a lelkünk, a gondolataink is? Néha állandóan működő agyunknak kell megálljt parancsolni! Talán így adventben erre is jut egy kis idő.
Várni: talán ezzel van a legtöbb problémánk. Várakozni végképp nem szeretünk. Pedig ennek is van értelme. Miért nem tudjuk felfedezni sohasem? Miért csak a rossz oldalát látjuk ennek az éremnek? Így, adventben talán arra is szánhatunk egy kis időt, hogy át- vagy esetleg újragondoljuk a várakozással kapcsolatos nézeteinket!
Lesni: milyen jó volt gyermekként lesni a Mikulást! Milyen jó volt az angyalokat figyelni karácsony éjszakáján! Hová tűnt belőlünk ez a gyermeki lelkület? Nem jó, hogy érzéketlen felnőttekké válunk! Talán még nem késő változtatni ezen. Ilyenkor adventben minden adott ahhoz, hogy csodát leső felnőttekké alakítsuk magunkat.
Eltűnődni: e nélkül szinte élni is lehetetlen. Nagyon fontos, hogy időről időre elgondolkozzunk, elmerengjünk életünk eseményei. A hosszú téli esték kiváló alkalmat biztosítanak erre. Mert fontos, hogy tudjuk, kit várunk, milyen ajándékokkal sietünk a jászolhoz. Ennek felméréséhez meg kell állni, a megfelelő pillanatot ki kell várni, szemlesütve el kell tűnődni azon, ki vagyok én.
Adja Isten, hogy az előttünk álló adventi hétköznapok segítséget nyújtsanak ehhez!

2016. november 20., vasárnap

Szépség és bánat

















Ha majd magadhoz térsz a nagy boldogságtól... és rádöbbensz, hogy az élet tele van szenvedéssel, az öröm bánattá változik, s a ragyogó égbolt helyett fekete felhőket látunk, s a szépség és a művészet elszomorítanak. Pedig továbbra is szépek és művésziek maradnak. És igaz ez a festményre, a fúgára, a sirály farktollára, az olajfoltra, és sokkal kisebb dolgokra is.

És noha a felhőtlen öröm, sőt az egész világ csak egy pillanatig tart, a szépségből fakadó bánat-csoda órákig, sőt egy életen át kitart.


Hermann Hesse

2016. október 31., hétfő

MINDENSZENTEK



CSABAI LAJOS: MINDENSZENTEK

Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.

Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.

Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.

A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.

Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!

2016. október 24., hétfő

Igen Atyám




IGEN ATYÁM


Igen Atyám. Most már csak arra vágyom,
hogy amíg fekszem itt a betegágyon,
Te nagyon meg tudj növekedni bennem, 
s taníts meg újra kisgyermekké lennem.
Könnyű keresztem hogy ne hordanám,
örömmel, békén. Igen Atyám.

Igen Atyám. Most már csak arra kérlek,
ne haragudj, hogy amiért fel nem érlek,
amikor utadat homály borítja
és nem találom, hol a próbák nyitja,
s nem tudja rögtön mondani a szám
örömmel, békén: Igen Atyám.


Keresztülhúztad, amit én akartam.
Felfedted bennem, amit eltakartam.
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel.
Kerestem, - nincs már... betakart az éjjel.
Csak a hit égett fényt ragyogva rám:
köszönöm néked... igen Atyám.

Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni.,
Olyan jó magam egészen letenni.
Olyan jó tudni, hogy semmit se érek,
semmit se birok, gyarló földi féreg,
- kegyelem minden! Hogyne mondanám
hittel az áment: igen Atyám.

Igen Atyám. Gyönge, erőtelen bárány,
pihenek most már jó Pásztorom vállán,
s Ő szelíden visz az úton előre,
híves forrásra, kies legelőre.
S hála dalával telik meg a szám.
Köszönöm néked. Igen Atyám.


Túrmezei Erzsébet


2016. október 20., csütörtök

Szárítsuk fel a könnyeket!

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!...




/WASS ALBERT: ŐSZI HANGULAT- részlet/

2016. szeptember 20., kedd

Őszi hangulat



WASS ALBERT: ŐSZI HANGULAT

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet!

2016. szeptember 11., vasárnap

Szeress engem úgy, amilyen vagy!

Szeress engem úgy, amilyen vagy!

Bárki vagy bármi vagy, a következő két üzenetet Jézus személyesen hozzád intézi: Egészen pontosan ismer téged - ahogy senki más a földön -, és úgy szeret, hogy te azt el sem tudod képzelni.
"Szeress engem úgy, amilyen vagy!"
"Jézus bátorító szavai hozzád"

Ismerem nyomorodat, harcaidat, lelked sanyarúságát, tested gyengéit. Tudom, gyávaságodat, bűneidet és mégis azt mondom neked: "Add nekem szíved, szeress engem úgy, amilyen vagy!"
Ha arra vársz, hogy angyali tisztaságod legyen ahhoz, hogy átadd magad a szeretetnek, soha nem fogsz szeretni. Ha gyáva  vagy kötelességeid teljesítésében, az erények gyakorlásában, ha gyakran esel vissza ugyanabba a bűnbe, amit nem szeretnél elkövetni, nem engedem meg neked, hogy ne szeress! Szeress engem úgy, amilyen vagy!

Minden pillanatban, és amilyen helyzetben vagy, buzgalomban vagy lelki szárazságban, hűségben vagy hűtlenségben, szeress engem úgy, amilyen vagy!
Szegény szíved szeretetét akarom, mert ha arra vársz, hogy tökéletes légy, soha sem fogsz szeretni!
Nem tudnék-e minden homokszemből egy szeráfot alkotni, a tisztaságtól, nemes lelkűségtől, szeretettől ragyogót? Nem én vagyok-e a Mindenható? És ha úgy tetszene, azokat a csodálatos égi lényeket otthagynám, hogy szíved szegényes szeretetét előnybe részesítsem, nem én vagyok-e a szeretetem ura?

Gyermekem, had szeresselek; a szívedet akarom. Idővel biztosan át foglak alakítani, de ma úgy szeretlek, amilyen vagy, és azt kívánom, hogy te is úgy szeress engem, amilyen vagy. Emelkedj ki nyomorúságod mélyéből és szeress engem!

Szeretem benned gyengéidet is, szeretem a szegények és nyomorúságosak szeretetét. Azt akarom, hogy a nyomorúságosoktól szakadatlanul felszálljon a kiáltás: "Jézus, szeretlek!"
Egyes-egyedül szíved dalát akarom hallani; nincs szükségem bölcsességedre és tehetségedre. Nekem csak egy a fontos: szeretettel lássalak téged dolgozni!

Nem az erényeid azok, amiket én kívánok. Ha ilyet adnék neked - olyan gyenge vagy, hogy ezek csak hiúságodat táplálnák. De ne aggódj ezért! Nagy dolgokat bízhattam volna rád - de nem, te haszontalan szolga leszel, és én még azt a keveset is, amid van, el fogom venni, mert én téged csak a szeretetért alkottalak.

Ma szíved kapujánál állok, mint egy koldus, én, a királyok királya! Bekopogok és várok! Siess ajtót nyitni nekem! Ne hivatkozz nyomorodra. Ha tökélestesen ismernéd nyomorúságodat, meghalnál a fájdalomtól.

A szívemet az sebezné meg, ha kételkednél bennem, és hiányozna a bizalom irántam. Azt akarom, hogy a legjelentéktelenebb dolgot is csak az irántam való szeretetből tedd! Számítok rá, hogy örömet szerzel nekem.

Ne törődj azzal, hogy nincsenek erényeid - az enyémeket adom neked. Ha szenvedni fogsz, erőt fogok adni hozzá. Ha szeretetedet adod, olyan sokat fogok neked adni, hogy úgy tudsz majd szeretni, ahogy nem is álmodtad volna. Mégis arra gondolj, hogy úgy szeress engem, amilyen vagy!
Neked adtam Anyámat. Hagyj mindent, igen mindent, az ő tiszta szívén át Hozzám jutni!
Bármi is történjen, ne várj arra, hogy szentté válj, hogy a szeretetnek átadd magad; mert akkor soha nem fogsz engem szeretni. - És most menj!  (Ecce Mater Tua 268. sz. - Mons Leburn)

2016. szeptember 9., péntek

Én Istenem, szívem megtört teljesen

Én Istenem, szívem megtört teljesen...
Hozzád hozom örömtelen életem.
Sok még a bűn, ami fogva tartja lelkem,
És nem tudom, hogy hol tegyem le terhemet.

Segíts, Istenem!
Nem maradt más nekem,
Csak te vagy reményem.
Bocsásd meg bűneim
És adj békét nekem!
Adj szabadulást!
Adj, kérlek, gyógyulást a szívemnek,
Hogy örülhessek végre tebenned!

Eddig, Uram, téged nem kerestelek,
Nem hittem el, hogy megmenthetsz te engemet.
Nézd most, Atyám, íme elhiszem, hogy rám vársz,
Régóta már tudod életem megoldását.

Ha nem tudsz hosszan elidőzni az imában

Ha nem tudsz hosszan elidőzni az imában, a szent olvasmányokban, ne csüggedj azért! Ameddig minden reggel egyesülhetsz a feláldozott Jézussal, addig nagyon szerencsésnek mondhatod magad. A nap folyamán - minden elfoglaltságod közepette is - hívd Jézust, hívd a lélek erejével, és Ő eljön, és kegyelme, szent szeretete által mindig benned marad. Ha testben nem mehetsz oda, lelkeddel röpülj a tabernákulum elé, vidd oda égő vágyaidat; beszélj és imádkozz és öleld magadhoz a legszeretetreméltóbb lelket, még jobban, mint a szentáldozásban.

Pio atya breviáriuma


2016. augusztus 29., hétfő

Imádkozok érted



IMÁDKOZOK ÉRTED...

Összeteszem két kezemet,
imádkozom érted!
Azt kívánom, minden jóval
lásson el az élet!

Teljesüljön minden vágyad,
váljon mind valóra!
Örömteli szép percekkel
múljon minden óra!

Legyen mosoly szájad szélén,
ez díszítse arcod!
Siker kísérje a lépted,
sose vallj kudarcot!

Érzéseid vezessenek,
hallgass a szívedre!
Legyél más szívek lakója,
s ne légy számkivetve!

A szeretet vezéreljen,
segíts gyakran máson.
Az életen járjon eszed,
ne az elmúláson!

Ne ítélkezz mások felett,
légy inkább elnéző!
Ne vedd át a mások baját,
de légy együtt érző!

Emeld fel az elesettet,
ne hagyd lent a porban!
Jó ember próbálj maradni,
mindig, minden korban!

Aranyosi Ervin

Ó látni, látni...


Ó látni, látni...

Ó látni, látni s megköszönni mind,
mit szemen át befogadhat az ember,
mindent, miben a szépség testet ölt,
s még sokkal messzebb látni
- lelki szemmel!

Füle Lajos

2016. augusztus 19., péntek

Amikor nincs tovább



Amikor nincs tovább


Egy darabig elvisz a láb is …
de gyilkos ingoványhoz ér …
félelmetes szakadékhoz ér …
zúgó folyam partjához ér …
és akkor nincs tovább.

Egy darabig elvisz a szív is …
utat lel ingoványon át
lélékvesztőt a folyamon …
aztán elér oda, ahol
a szívnek sincs tovább.

És ha már a szív sem lel utat
át gyilkos ingoványokon,
folyamon, sellőn, tengeren:
a hiten, a hiten a sor,
és mégis van tovább.

A hit elvisz… elvisz a célig.
Megfáradottnak szárnyat ad.
És vészen át és poklon át
oda, az Istenig ragad.
És akkor nincs tovább.

Nincs tovább, mert vége az útnak,
és nincs tovább a küszködés,
és nincs tovább a fájdalom.
Csak az élet, csak az öröm,
a béke van tovább.


Túrmezei Erzsébet

Istennel egyedül




Istennel egyedül


Amikor este mér megpihen
A munkától fáradt két kezed,
Amikor már lassan megtisztul
A világ zajától a lelked,
A szíved is egyre csendesül,
Maradj az Istennel egyedül!

Ha földi kísértés vesz körül,
És érzed, gyenge vagy megállni,
Szívedből szeretnéd a Sátánt,
A vétket örökre kizárni,
Lelked a bűntől menekül,
Maradj az Istennel egyedül!

Ha nehéz a kereszt, amit hordasz,
Ha nincs  erőd és nincs hited,
Ha csordultig tele van bánattal
És keserűséggel a szíved,
S az élet terhe rád nehezül,
Maradj az Istennel egyedül!

Ha minden elhagy is, ó ne félj,
A magány, az mindig jó barát.
A csendben hallod meg legjobban
Az Istennek hívó szózatát.
 És sohasem leszel egyedül,
Ha az Istennel maradsz egyedül...


Páskulyné Kovács Erzsébet

2016. augusztus 15., hétfő

A kegyelem megszentel és megvigasztal


„A sátán működése sokban különbözik a kegyelem működésétől:

a kegyelem megszentel és megvigasztal,

míg a sátán kínoz és békétlenné tesz…

És nem szabad jó-szándékúan gondolkodni arról, ami mellett az ördög kitart: csak az, aki kivonja magát, az fog győzni.

El kell távolítani a félelmeket, a bennünk elferdült gondolatokat és együttérzéseket, amely a lelkünkben csak gőgöt lát, csak kicsi alázatot, elesést, bűnös szenvedélyt, mert ez a sátán csapdája, amely célirányosan, gondosan van elhelyezve, hogy a jó és erényes lélek elveszítse a bátorságát, előidézve azt, hogy megálljon a szeretet útján.”



– Pió atya –

2016. augusztus 14., vasárnap

Életre hívni a fényt




A sötétség a világosság hiánya. 
Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. 
Sokkal egyszerűbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. 
Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját életünkben és másokéban egyaránt. 

Böjte Csaba

Csengess éjünkön át



Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt. 


 Babits Mihály

2016. augusztus 5., péntek

Fésűs Éva Gyönyörű tavasz

Mikor a virágokban és fákban is kereslek
vallásom szigora megbélyegezhet,
de mikor bennük megtalálni véllek,
ugye, nem lehet vétek,
ha Érted ujjongó szívem betöltöd,
és elragad a képzelet,
hogy alkotásodban találkoztam Veled, -
mert gyönyörű tavasz sincs Nélküled.
Ha lelkesedésem mégis tévútra visz,
bocsásd meg, jóságos teremtő,

hiszen assisi Szent Ferencnek is
Rólad mesélt mező és erdő.


BÍZOM CSENDESEN



BÍZOM CSENDESEN

Uram, mert erősen tart hű kezed,
Bízom csendesen.
Mert szereteted hordoz és vezet,
Bízom csendesen.
A bátorságot, erőt Te adod.
Dicsérlek ! Szent a Te akaratod.

Uram, mert megváltottad életem,
Bízom csendesen.
Mert vérző bárány lettél érettem,
Bízom csendesen.
Veled győzök le poklot és halált.
Formálj engem bárányarcodra át!

Mert Atyádnál közbenjársz érettem,
Bízom csendesen.
Mert győzelmesen Te jársz énvelem,
Bízom csendesen.
Rád nézek, ha ellenség ostromol.
Jobb menedéket nem lelnék sehol.

Bár a jövendő újra ködlepett,
Bízom csendesen.
Tudom, Te véghez viszed tervedet,
Bízom csendesen.
Ha nem látok, csak egy lépésre még.
Te magad jársz velem, és az elég.

németből fordította ~ Túrmezei Erzsébet

Fohász


Fohász

Mindennapi szavainkat
Add meg nekünk ma,
Hogy tudjunk
Egymáshoz szólni szépen.
Káromkodjon bár e jelen,
Mi maradjunk meg
Vérpiros igézetükben.

Mindennapi jóságunkat
Add meg nékünk ma,
Hogy ki ne hűljön
Bennünk az a jászol,
Melyből egykor
Kihangzott az Ígéret,
Őszbe lehullt
Nyaraink csendjén törve át.

Mindennapi szívünket
Add meg nékünk ma,
Hogy bírja erővel
A reszkető lélek,
Ne legyen sohasem
Szeretni rest,
Ha már fájdalmait
Hozzád felemelte.

Végh Tamás

2016. július 29., péntek

Porszem vagyok



Pecznyík Pál
Porszem vagyok


Csak egy porszem vagyok,
a világegyetem
parányi porszeme.
Nem csoda, hogy mégis
gondol rám az Isten?
Lát engem, szent szeme!

Csodás szép tervében,
mit hajdan készített,
én is benne voltam.
Golgotán értem is,
drága Fiát adta!
Ne maradjak holtan.

Mert Sátán engem is,
bűnökre csábított,
s én, a porszem ember,
elkövettem a bűnt,
Alkotómmal szemben!

Most itt vagyok Atyám,
mint egy rakoncátlan,
engedetlen gyermek.
Tudom: porszem vagyok,
a nagy Mindenségben,
irgalmazz lelkemnek!

Hála, hogy megszántál,
Fiad, Jézus által,
megváltottál engem!
Ezért, trónod előtt,
fehérben járhatok
én, a porszem ember!

Amit Isten tesz érted !

Amit Isten tesz érted !

"Egy történet szerint egy nagypapa bement a szobába, ahol a kicsi unokája a járókában volt és eszeveszetten sírt. Fölállt a járókában és azt mutatta, hogy ő ki szeretne onnan jönni. Papa! Papa! - és emelte fel a kezét, hogy kiemeljék a járókából. A nagypapának megenyhült a szíve és kivette a gyereket a járókából. Azonban abban a pillanatban lépett be a szigorú édesanya a szobába és azt mondta, hogy: Papa, tedd le azt a gyereket, mert büntetésben van, nem szabad kivenni a járókából. A nagypapa visszatette őt, de a szíve nagyon fájt, mert látta, hogy ott van bent a gyerek és sír, mert ki szeretne jönni a ketrecből. Ekkor a történetben a nagypapa gondolt egy nagyot, bemászott a járókába. De, én itt vagyok most veled.

Isten Jézus Krisztusban közénk jött. Látta az embernek a nyomorúságát, látta azt, hogy elválasztva vagyunk Istentől. És mit tett Jézus? Közénk jött. Felvállalta ezt az életet, amit élünk. Mert, én nemcsak várok rátok, hogy jöjjetek énhozzám, hanem kereslek is titeket. Isten azt kérdezi, hogy mi hol vagyunk most? Közel, vagy távol? Vagy, ha éppen úton vagyunk, távolodunk vagy közeledünk? Ezt két személy tudja: Te tudod és Isten tudja. Ha éppen távolodsz tőle, akkor is már megy utánad. Hogy, ha már magad is elindultál, egyszer majd szembe fogsz találkozni vele, mert ő keres téged szüntelenül, mert értékes vagy számára, mert ott vagy a szíve közepén, mert ő nagyon szereti az embert. Isten keres és engedjük, hogy megtaláljon bennünket és utána vele együtt keressük azokat, akik nincsenek az ő közelében."

Minden reggel belenéztem a tükörbe



Az elmúlt évek során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: "Ha a mai lenne életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?" És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem", tudtam, hogy valamin változtatnom kell...

Hit



Dietrich Bonhoeffer : Hit

Hiszem,
hogy Isten mindent,
még a legrosszabb dolgot is,
engedi és segíti, hogy jóra forduljon.
Ehhez olyan emberekre van szüksége,
akik mindenben
a legjobbat szolgálják.
Hiszem,
hogy Isten minden szükségben
annyi erőt ad a kitartáshoz,
amennyire szükségünk van.
Ezt azonban senki sem kapja meg előre,
azért, hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül csak őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitben
teljesen eltűnik a jövőtől való félelem.
Hiszem,
hogy hibáink és tévedéseink
nem hiábavalók,
s Istennek nem nehezebb
ezeket helyre igazítani,
mint az általunk jónak vélt
cselekedeteinket.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen végzet,
hanem őszinte imádságra és
felelősségteljes tettekre
vár és válaszol.

A Te akaratod...



Reményik Sándor:
A Te akaratod...

Teljesüljön a Te akaratod:
A Miatyánkból ezt tudom már csak.
Bimbóban nem marad meg a virág,
És visszafele nem folyik a patak.


Teljesüljön a Te akaratod:
Be fölösleges minden más beszéd...
Az én kezem, e vézna gyönge kéz
Hogy tartaná fel az Isten kezét?


Minden léleknek csak egy útja van
És csak ezen az egy úton mehet.
És nem lépheti által önmagát
És öntörvénye ellen nem tehet.


Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van.
És ez az eszme megnyugvást is ád:
Ki sorsával vív, alája kerül
És győz, ki néki megadja magát.

Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot.




"Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot."
(Zofóniás 2: 3)

Az igazság és az alázat két olyan tulajdonság, amely egyáltalán nem népszerű a bűnös világban. Ahol annyi a hamisság - szexuális erkölcstelenség, kapzsiság, önzés, irigység, ellenségeskedés , ott egyáltalán nem népszerűek azok, akik az igazságra törekszenek. Egy olyan a társadalomban, ahol az ÉN van a középpontban, az alázat nem egy keresett cikk. De mindazok, akik igazán keresik az Urat, az igazságra és az alázatra törekszenek. Ez a keresés erőfeszítésbe kerül, több ez a felületes szemlélődésnél. A keresett dolog viszont nagy értékű. Krisztus áldozata és a Szentlélek jelenléte által lehetséges igazságosan élni a szent Isten előtt. Nem könnyű alárendelni magunkat az ő akaratának, de olyan békét és beteljesedést eredményezhet ez, amilyet egyedül Krisztus adhat

Légy bátorító



Légy bátorító

És milyen a te szavad? Felépítenek vagy rombolnak? Hogy érzik magukat, akik a közeledben vannak?
Volt egy kisfiú a XIX. században, akit Tommynak hívtak. Szegénynek nagyon nehezen ment az iskola. Úgy látszott, nem is lesz képes folytatni. A tanára is lemondott róla: megmondta Tommy édesanyjának, hogy a fia soha nem fogja sokra vinni, mert képtelen tanulni, s megkérte, vigye haza, ne hozza többé iskolába.

De az édesanyának más volt a véleménye, ő hitt a fiában. Elkezdte otthon tanítani, és mindig, amikor a fia kudarcot vallott, bátorította arra, hogy tovább próbálkozzon. Bizony megérte, hogy az édesanya biztatta fiát, hiszen Tommy felnőtt korában feltaláló lett, s több mint ezer találmányt szabadalmaztatott, többek között a fonográfot és az izzólámpát.

Ő volt Thomas Edison.

Ha az emberek szeretetet és reményt kapnak, el sem mondható, hogy milyen sokra vihetik!

Salamon azt írja:
"a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek."

És milyen a te szavad?

Felépítenek vagy rombolnak? Hogy érzik magukat, akik a közeledben vannak? Kicsinek és jelentéktelennek érzik magukat, vagy úgy távoznak tőled hogy hisznek önmagukban és felismerik, hogy mivé válhatnak?

Istennel minden gyom rózsává lehet.

Egy társaságban fontos, hogy Krisztus szeretetét, szelídségét, bölcsességét tükrözik- e szavaink, vagy inkább mi is beleolvadunk a világi környezetbe.

Jakab apostol nem hiába szentel levelében majdnem egy teljes fejezetet a nyelv bűneinek. Fontos odafigyelnünk arra, hogy nemcsak a szóhasználatunk minősít bennünket, hanem a témaválasztásunk is!

Hogyan fordulunk a krízist átélő emberekhez? Szavaink gyógyítanak, segítenek? Vagy olyanok vagyunk, mint Jób barátai, akik a megtörtént bajt a bűnök következményeként értelmezik?

Ítélkezünk, vagy szeretettel elfogadunk, megértést tanúsítunk – Jézus példáját követve csak az utóbbit tehetjük.

Beszédünk tehát legyen kedves a léleknek és gyógyulás a testnek! Ez úgy valósulhat meg, ha szavaink szeretetet, kedvességet, reményt közvetítenek. Persze magunktól erre nem vagyunk képesek!

A Szentlélek vezet rá a helyes ösvényre.

Akarsz naggyá lenni Isten Országában?

Légy bátorító, tápláló, helyreállító!

Imádkozzunk azért, hogy minden helyzetben bölcsen, szeretettel tudjunk megnyilatkozni, s hogy mi csak Jézus szócsövei legyünk, mint ahogyan azt egy szép ének is kifejezi:

„Színtelen, fénytelen üres edény –
Ne legyek ennél több sohase én!
Csak Te légy bennem a tartalom,
Lényeddel Te tölts meg Jézusom!”
Ámen.

Ég-e a lámpásom?


Ég-e a lámpásom?

"Ti vagytok a világ világossága… A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóba tegyék, és akkor világit mindenkinek a házban." (Mt 5,14-16)

"Ez bizony kemény feladat. Nekünk szól, Krisztus követőinek. A kérdés nem egyszerű. Első kérdés: ég-e az én lámpásom? Aki meggyújthatja, maga Isten. Adott-e nekem égő, világító hitet? Ha igen, azért adta, hogy világítson. Ellenőrizd lámpásod állapotát. – De akik élő, égő hittel élnek, miért rejtőznek a véka alá? Csakugyan elhittük a legaljasabb hazugságot, hogy a hit magánügy, amivel az ember szemérmesen elrejtőzik a világ elől? Isten nem azért gyújtja meg hited lámpáját, hogy véka alá dugd. Nem is azért, hogy mellveregetéssel mutogasd égő hitedet. Sokkal kevesebbet kér: egyszerű példamutató életet. A hitet nem mutogatni kell, annak magának kell világítania. A tetteid hirdessék Isten nagyságát. Azoknak fényénél lássák meg „a házban lévők” Isten dicsőségét, hatalmát, jóságát, szeretetét. Semmire sincs ma nagyobb szüksége ennek a sötétségben élő világnak. Reményik írja: „Ha ez a sok-sok titkos láng összefogna egy láncba, az égig, a csillagos égig érne.” Ez a mi feladatunk.

Istenem, nem tudom, ég-e eléggé az én hitem lámpása. Hiszek, de úgy érzem, nem eléggé. Ha eléggé égne, jobban látszana a világossága. Te mérd le, Atyám, családom, gyermekeim, barátaim hitén és életén. Látják ők rajtam, példámon, életemen a te jóságodat és szeretetedet? Hogy legalább akik a házban vannak, azok lássanak tisztán, világosan, s ne zavarja meg őket annyi zavaros tanításnak lidércfénye. Ha nem elég a hitem, kérlek, fújj rá Lelkeddel, hogy jobban égjen. Gyújts nagyobb fényt egyházunkban. Hogy én is, családom is és egyre többen lángoljanak, hogy apró fényeink egyesüljenek, s szereteted fókuszában a többieket is képesek legyenek lángra gyújtani."

(Varga László: Isten asztaláról)

Isten a világban

Csorba István
Isten a világban

Isten a világban,
A nagy pogányságban,
Keresed?
Meg leled.

Ott van, a szeretet utáni vágyódásban,
A szív ürességét betöltő virágban,
Ott van, a kakas kukorékolásban,
Csinosan öltözött szép lány mosolyában.

És ott van a keresőknek, a szent Bibliában,
Internetes szent oldalak fölkínálatában,
Nem vagy egyedül, biztat az Úr a tévén,
Szeretete, nagy kegyelme révén.

Ott van az Úr, a Csendes percekben,
Segítségre készen, sok áldott szívekben.
Biztató, és vigasztaló, drága levelekben,
A füvet nővelő, tavaszi esőben.

Szerte ott van a világban, a kereszténységben,
Imádkozó, hívő, szétszórt szent népében,
Kis magocskák kiket, szétszórt a szél,
Reméli az Úr hova hull, ott egyszer kikél.

Köves talajra, vagy jóra,
Előkészített szántóra,
Tövistől tépázott, szétroncsolt szívekbe,
Hogy békét, örömöt hozzon életükbe.

Hányszor kél szívedben erős fogadalom

Balázsy Károly

Hányszor kél szívedben erős fogadalom:
„Holnaptól kezdődőn nem így telik napom.
Megyek beteghez, szegényhez, árvához,
Viszek vigasztalást, kiáltom: ’Imádkozz’!
Reggel elindulok, holnap véghezviszem,
Nem hagyom már tovább, nyugtalan a szívem.
Beosztom időmet, jusson Jézusomnak,
Viszem ígéretit és hívását sokaknak.”

Szíved tenni készül nyomor és könny láttán,
Indulnál … nem lehet, meggátol a Sátán.
Legtöbb tennivaló mindig akkor kerül,
Ha ki segítni kész, éppen útra készül.
Vendég is érkezik: „csak éppen egy szóra!”
Egy szóból mégis lesz nem egy, de két óra.
Hivatalos ügyek, vagy harag, lárma,
S ha még lenne más is, mind utadba állna.

Csakhogy ne indulj, halaszd el máskorra,
Majd még lesz alkalom, lesz még szükség szódra,
Miért éppen mostan? (Jön így a gondolat)
Csak maradj nyugodta. Így telik el a nap.
Napokból a hetek, hetekből hó s évek.
Így érjük meg lassan tétlenül a véget.

Testvér éber legyél, határozott, s vigyázz!
Sokat imádkozzál, jól lépj, és ne hibázz!
Az évek eltűnnek, a vég jön váratlan,
Koporsód indul már, s mindennek vége van…
S Ki élted fájáról sok gyümölcsöt remél,
- Jézus - búsan mondja: „Csak levél… csak levél!”

Isten szeretete mi mindenre képes!





Isten szeretete mi mindenre képes!

Isten szeretete új énképet ad.
Isten szeretete új tudatot ad.
Isten szeretete hitet ad.
Isten szeretete reményt ad.
Isten szeretete megmutatja irgalmát.
Isten szeretete megmutatja kegyelmét.

Fogadd el a szeretetet, még ha nem is érzel semmit.
Fogadd el Isten szeretetét, és ez nemcsak szeretetet, hanem örömet, békességet, hosszútűrést, türelmet,
isteni jóságot, szívességet, hűséget, szelídséget és mértékletességet is terem benned.

Megvan-e még?



Groska József
Megvan-e még?

Testvér! Megvan-e még:
az első szeretet
lánggal égő tüze?
A bűnbocsánat nagy
és tiszta öröme?
Isten ajándéka,
a hit nagy ereje?
A feltámadott Krisztus
áldott békessége?


Testvér! Megvan-e még:
a világosság, mit
Ő gyújtott szívedben?
Neved beírva az
Életnek Könyvében?
A Bárány vérében
mosott fehér ruhád?
Reménységed, hogy majd
megkapod koronád?
Testvér! Megvan-e még?

Várakozás



Várakozás

Elkeseredve, tehetetlenül, vágyakozva sírtam,
Csöndesen , türelmesen, szeretettel válaszolt Isten.
Könyörögtem és sírva kértem magyarázatot helyzetemre,
És a Mester gyöngéden így szólt: " Gyermekem, várnod kell!"

Várni? Azt mondod, várni! szólt csalódott válaszom.
Uram! Válaszodra van szükségem, tudnom kell miért!
Megrövidült a karod? Vagy nem hallottál meg engem?
HIT által könyörögtem, és hivatkoztam ígéretedre.

Egész jövőm, és mindaz, ami körülvesz,
Válaszodtól függ, és te azt mondod nekem, hogy VÁRJAK?
Szükségem van igenedre, egy csak így tovább jelre,
Vagy akár egy nem válaszra, amire visszaléphetek.

Én Uram,te azt ígérted ha hiszünk
Akkor csak kérnünk kell, és kapunk.
Én Uram, én már egy ideje kérek, és most már sírok
Belefáradtam a kérésbe! Válaszra van szükségem!

Aztán csendben , gyöngéden megtanította nekem
Amint Mesterem ismét válaszolt Várnod kell.
Így besüppedtem székembe legyőzve, csalódva,
És panaszkodva Istennek . Jó , akkor várok... de mire?

Úgy tűnt, hogy mellém térdel , és az ő szeme is könnyes,
És szelíden az mondta: Adhatnék neked jelet.
Megrázhatnám az eget , és elsötíthetném a napot.
Feltámaszthatnám a halottat, és a hegyek futkosnának.

Megadhatnék mindent amit kérsz, és meg lennél elégedve
Megkapnád, amit akarsz, de nem ismernél meg ENGEM.
Nem ismernéd meg szeretetem, mely segít minden szent iránt
Nem ismernéd meg az erőt, amit a gyengének adok.

Nem tanulnál meg keresztüllátnia csalódás fellegein:
Nem tanulnál meg bízni bennem akkor is ha nem látsz:
Nem ismernéd meg annak örömét , hogy bennem megpihenhetsz
Akkor sötétség és csönd vesz körül minden oldalról.

Soha nem tapasztalnád meg szeretetnek azt a teljességet,
Ahogy az én Lelkem békessége galambként leszáll:
Annyit tudnál, hogy adok, és üdvözitek...,
De soha nem ismernéd meg szívverésem mélységét.

Vigasztalásom fénysugarat, mely beárad a késő éjszakába.
Azt a hitet , amit akkor adok, amikor látás nélkül jársz,
A mélységet, melyet meglelsz, ha túllépsz a kívánságaidon,
Mert a végtelen Isten megadja, hogy elég lesz , amit ő nyújt.

Soha nem ismernéd meg,ha fájdalmad gyorsan eltűnne,
Mit jelent , hogy ''Elég nekem az én kegyelmem.''
Igen, szeretteidről szőtt álmaid egy nap alatt teljesednének,
De ő a veszteség! Ha nem formálhatnálak át téged!

Tehát légy csöndben gyermekem és időben meglátod,
HOGY A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK AZ ÉN MEGISMERÉSEM.
És bár válaszom időnként rettenetesen késni látszik,
Ennek ellenére legbölcsebb válaszom, hogy VÁRJ.

Isten szól hozzátok!



Pecznyík Pál
Isten szól hozzátok!

Földünk népe közül, legtöbben úgy élnek,
hogy földi életük, csupán rövid ének.
Bár ahol születtek, szeretik a szép hont,
életükben mégis, halál lesz a végpont.
A temetőkertnél, ők nem látnak tovább,
mely egy nap elnyeli, testük kihűlt porát.
Amíg szívük dobog, csak arra hajtanak,
jó eredményt érve, szégyent ne valljanak.
Nekik: hírnév, vagyon, mindennél fontosabb,
akinek még több kell, az sokkal szorgosabb.
Önmagának élő, önző legtöbb ember,
élet harcmezején, nyelve: gyilkos fegyver.
Mellét veregeti, ha győz, társa felett,
sajnos, ritka vendég, a szánó szeretet.

Isten szól hozzátok, megtévedt emberek! 
Higgyétek el, Tőle való a lelketek!
Bár Sátán igyekszik szívetekre tenni,
halálotok végpont, utána nincs semmi.
Pedig halál után, vár csodásabb élet,
születéssel indul, s nem ér soha véget!
Lelkünk dicső hona, most még láthatatlan,
ám látható lehet, bármely pillanatban
annak: akit Isten, hazahív magához,
oda borulhat majd, trónja zsámolyához.
Jertek: Sátán által becsapott emberek,
Isten, mennyhonába várja, a lelketek!

Számadás


Számadás

De jó is néha számba venni:
mit kellett volna másként tenni.
Jaj, én is annyiszor hibáztam,
sütött a nap, és mégis áztam,
az idővel is rosszul éltem,
hol pazaroltam, hol szűkre mértem,
későn feküdtem, késve keltem,
és nagyon ritkán ünnepeltem.
Félúton mennyiszer megálltam!
Ha nem is kértem, sokat vártam,
sokat vártam a szívtől, észtől,
az igaz szótól, tiszta kéztől,
s bár minden nagyban hittel hittem,
az életet mint terhet vittem.
Fáradtan sokszor meghajoltam,
és minden harchoz gyenge voltam,
és minden éles szótól féltem:
a földön tán csak félig éltem.

Móra Magda

2016. július 28., csütörtök

Lelki áldozás



Jézusom, hiszem, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Mindenekfelett imádlak, és óhajtalak a szívembe fogadni. Mivel most nem tudlak szentségileg fogadni, ezért lelkileg gyere a szívembe. Átölellek úgy, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat veled. Soha ne engedd, hogy elváljak tőled. Ámen.”

Imádság a Szűzanyához



Imádság a Szűzanyához



Szeretlek Téged, édes Szűzanyám!
Teveled megoszthatom lelkem bánatát!
Te vagy csak nekem, senki más,
Mert lelkem fájó könnyeit Teneked hullatám!
Vigasztalásért egyedül csak Hozzád jöhetek,
Csak Te törlöd le szememről a bánatkönnyeket!
Szűzanyám! Adj erőt, s, hogy lelkem erős legyen.
Add, hogy Téged soha el ne veszítselek,
- Hisz Édesanyám vagy és szeretlek nagyon.
Ha Veled lehetek, lelkem megnyugtatom,
És Te meggyógyítod lelkemnek sebeit.
Anyám vagy Te, s én gyermeked vagyok,
- Én hiszem, hogy az is maradok!
Édes Szűzanyám! Add rám áldásodat,
Hogy míg csak élek dicsérhessem Szeplőtelen tisztaságodat!

Ámen

Vajon imádkozol-e értem?



Vajon imádkozol-e értem?



Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

Amit másokért mond a lelkünk,
Amit más lelke visszaérez.
Én szeretném, ha imádkoznál
Úgy este későn, ha sötét lesz.

És fönt az Isten trónusánál
Ahol majd mindketten megállunk
Egy csodálatos, tiszta percben
találkozna az imádságunk?


Kárász Izabella

Csak a hit



Bódás János
Csak a hit

Van-e Isten? Nem bizonyítom,
Ha a világot felborítom
visszájára, hogy belenézz,
csak titok marad az egész.

Se agy, se műszer nem segít.
Járd be az űr térségeit,
boncolj sejtet, vagy bonts atomot,
az Isten titkát meg nem oldod.

Szűrd a fényt, vizsgáld az eget,
asztallal idézz szellemet,
Istent le nem tagadhatod,
de be sem bizonyíthatod.

Nem tárgy, nem eszme: Élet Ő!
Ésszel meg nem ismerhető,
Az agy csak kapkod, sejt, gyanít...
Egy műszer fogja fel: a Hit!

Őbenne csak hinni lehet,
S ha hiszed, máris ismered,
S aki ismeri, látja is,
És boldog szívvel áldja is.

2016. július 26., kedd

Az ember csodálata



"Az emberek elutaznak, hogy megcsodálják a hegycsúcsokat, a tenger hatalmas hullámait, a folyók hosszú folyását, az óceánok végtelen kiterjedését, a csillagok körkörös mozgását, és elmennek egymás mellett anélkül, hogy csodálnák egymást." 

Szent Ágoston

Webkamera a fatimai Jelenési kápolnában


Webkamera a fatimai Jelenési kápolnában


A portugáliai Fatimában az 1917-es Mária-jelenések helyén állított kápolnában éjjel-nappal működő webkamerát szereltek fel, amely a kápolna bejáratát és az előtte álló Mária-szobrot mutatja. 

A Lisszabontól 130 kilométerre található zarándokhelyet évente több százezren keresik fel. 1917-ben a Jelenési kápolna helyén jelent meg Mária három pásztorgyermeknek, köztük a 2005-ben elhunyt Lúcia nővérnek.

A  kamera képe a fenti és lenti linken látható, vagy a képekre kattintva elérhető: 
http://www.santuario-fatima.pt/pl/pages/transmisja-online-


Figyelem!! A program - az időeltolódás miatt - magyar idő szerint egy órával később kezdődik, mint azt itt láthatjuk.

Szállást keres a Szent Család



Szállást keres a Szent Család


Te, beengeded a kopogtató Máriát,
 hogy megszülethessen benned a Kisded?
Kitárod szíved kapuját,
hogy befogadd a Szeretetet -
az ajándékot, melyet
néked hozott a Megszületett?!

Lámpást gyújtasz-e bévül?
Vagy sötétben botladozol
keresgélve - mint a Szent Család -
meleg otthont, biztonságot…
Vagy választod a gyávaságot,
s elég néked a csillag fénye -
mely közeledik Betlehembe,
hirdetve a Messiást -,
elég neked, ha e fény csak
az ajándékok özönét
csillogtatja e szent éjen?!...
S nem kiáltod:
Éljen, éljen, Glória!
Megszületett a Megváltónk,
Dicsőség Istennek Fia!?

Mit választasz, mire vágysz?
Szíved kérdezd…
s ha odabenn pislákolni kezd a láng, 
éleszd tüzed, tárd kapudat,
s engedd be a FÉNYT, magát!

Megszületett! - kiálthatod.
Lelkedben, otthonra talált!

Pozsonyi Ágnes

Urunk egyedüli menedéke az imádság volt




Látjuk, ahogyan Mesterünk a Gecsemáné-kertben imádkozik. E helyen készült fel az Úr lélekben a kereszthalálra. Vegyük észre: rendkívüli szívfájdalmában Urunk egyedüli menedéke az imádság volt. S minél inkább mélyült Megváltónk szomorúsága, Ő annál inkább az imádsághoz folyamodott! „És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott” (Luk. 22:44).

Hasonlóképpen nekünk is egyetlen menedékünk szomorúságainkban: az imádság.

A Gecsemáné-kerti imádkozás arra tanít minket, hogy mi is vigyük…

    az összes nehézségünket,

    minden gyötrelmünket,

    elviselhetetlen fájdalmainkat,

    és szívünk összes kínkeservét – imádságban a mi Istenünkhöz!

S biztosak lehetünk benne: Isten nekünk is válaszolni fog. Ha esetleg nem is könnyítene szenvedésünkön – akkor viszont megerősít annak elhordozására, és segít, hogy tovább tudjunk menni, Istenben bízva és Neki énekelve! – J.R. Miller

Fókuszban az Ige

Aki megfeledkezik haláláról, az az életéről is megfeledkezik

Ha az ember halála értelmetlen, akkor az egész élet az ürességnek van kiszolgáltatva.

Ha viszont a halálnak van valami léttartalma, amely az életnek nincs, akkor az életet radikálisan újra kell értelmezni és át kell értékelni. Milyen különös: annak kutatása, hogy van-e valami tartalma az életnek és szilárd állaga a létezésnek, szükségképpen azzal a kérdéssel kezdődik, van-e értelme a halálnak. Manapság persze nehezen hajlunk e kérdés vizsgálatára. A halál elemi erejű folyamata oly mértékben háttérbe szorult az általános létfelejtés következtében, hogy már nem is okoz bennünk mélyreható megrendülést. Kevés egzisztenciális történéssel szemben váltunk oly vakká, mint az emberi halállal szemben.

Csakhogy: aki megfeledkezik haláláról, az az életéről is megfeledkezik. Aki viszont újra és újra gondol a halálra, annak szemében új fény ragyogja be az életet. Mert aki ismeri a halált, az életet is ismeri. S ez megfordítva is igaz: aki nem emlékszik meg a halálról, az megfeledkezik az életről is.

Az ember csak a halál pillanatában néz egészen szembe önmagával és Istennel, és dönt arról, hogy léte a végső beteljesedéshez jut-e el, vagy végleg elhibázottá válik.


Boros László A halál misztériuma

2016. július 25., hétfő

AZ IRGALOM

AZ IRGALOM
Az irgalom az emberi szív egyik legnagyobb cselekedete. Forrása a szeretet. Ha a szeretet egy emberben igazán,mély' lett, azaz egész testi- lelki létét birtokába vette, akkor egyúttal kiszolgáltatta a szenvedésnek. Meglepő gyorsan veszik észre az emberek a szív önzetlenségét és nyíltságát. Az önzetlen szeretetnél segítséget és főleg emberi meleget keresnek: az éhesek táplálékot, a szomjasok italt, a mezítelenek ruházatot, az idegenek hazát, a rabok kiváltást, a betegek támaszt, a haldoklók segítséget, az igazságtalanok türelmet, a tudatlanok tanítást, a szomorúak vigasztalást és minden ember, élők és holtak, imát. Általában így nevezik meg az irgalmasság hét cselekedetét. Bennük láthatóvá válik egzisztenciánk minden ínsége[ 37].

Ezt a nyomorúságot magunkra venni szenvedéssel, néha elviselhetetlenül nehéz szenvedéssel jár. Mások ínsége jobban felőröl minket, mint a saját szenvedésünk. Létünket jobban veszélyezteti mások gyengesége, mint a saját magunké. A szenvedő ember tehetetlensége néha túlságosan nagy. Fájdalomszántotta arccal jön hozzánk valaki, és mi tehetetlenül állunk vele szemben, anélkül, hogy segíteni tudnánk. Hátra van még ekkor az irgalmasság legvégső cselekedete, amelyet nem lehet egyszerűen a többi hét mellé állítani, mert ez maga minden irgalomnak alapja: ha a fájdalom valóban mélyre hatol, sokszor nem lehet másként segíteni, mint hogy az ember egyszerűen 'együttszenved' a másikkal. Az egyetlen, amit még tenni lehet: szélesre tárni a szívet, hagyni, hadd áradjon bele a más fajdalma, és kitartani ebben az együttszenvedésben mindaddig, míg a szenvedő megkönnyebbültnek érzi magát, mert egy szerető szív együtt viseli vele kínját. Aki azt hiszi, könnyű kitartani a szeretetben eddig a keserű végig, vagyis a szeretetet legsajátosabb cselekedetünkké tenni, annak még nincs fogalma az emberi szeretet legmélyéről.

részlet:  Boros László: A köztünk élő Isten

Tartalom

Isten békéje

 Isten Békéje

Nincs más vigaszom,
csak az Isten.
Benne csalódásom nincsen.
Életem Fényében
épül,
Békéjét adja nekem
menedékül.

Az élet ajándék



Az élet ajándék. Vajon hányszor jut eszünkbe köszönetet mondani érte Istennek?

"Szeretek élni. Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de ha már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerű dolog."

A. Christie


Barátságunkat más iránt addig mutassuk ki

"Tanuljuk meg, hogy a barátságunkat más iránt addig mutassuk ki, amíg él, és nem halála után."

Scott Fitzgerald

Ne félj!


Mit tegyünk, ha az életünk veszíti el fényét, ragyogását?



Egy jegyespár ácsorgott az ékszerész pultja előtt, s nem győzték csodálni a vitrinben ragyogó szebbnél szebb drágaköveket. Gyémántok, smaragdok, zafírok csillogtak-villogtak a szemük előtt. Egy olyan ékkövet kerestek, ami hűen kifejezné az egymás iránt érzett szerelmüket. Hosszan bámészkodtak, s egyszer csak megakadt a pillantásuk egy szerény, sötét színű, ragyogás nélküli kövön. Az ékszerész kiolvasta a tekintetükből a kérdést, és már válaszolt is: „Ez egy opál. Szilíciumból és porból, homokból keletkezik. Szépségét inkább a hibájának, semmint a tökéletességének köszönheti. Az opál széttört szívű kő: a belseje tele van apró repedésekkel, amelyekbe beáramlik a levegő. A repedésekben lévő levegő megtöri a fényt és színeire bontja, ezért az opál csodálatos színekben ragyog.” „De hiszen ez sötét, egyáltalán nem látszik rajta több szín!” – kételkedett a fiatal pár. Az ékszerész mosolygott: „Igen, mert most árnyékban van és hideg, de nézzék csak, mi történik vele, ha fölmelengetem és kiteszem a fényre!” Azzal tenyerébe vette az opált, egy fél percig melengette, majd az ablakhoz lépve odatartotta a sugárzó napfénybe. Az opál rövid időn belül gyönyörű színjátékba kezdett. A fiatal pár egymásra mosolygott, s ezt a követ választották egymás iránti szeretetük jelképéül. Ha a réz vagy az ezüst oxidálódni kezd, akkor veszünk valami rozsda elleni vegyszert, s jó erősen bedörzsöljük vele a fém felületét. Mit teszünk azonban, ha az életünk veszíti el fényét, ragyogását? Ilyenkor azt kell tennünk, amit az opállal: engednünk kell, hogy Isten tenyerébe vegyen minket és elárasszon sugárzó szeretetével!

Forrás: halasplebania.hu

2016. július 24., vasárnap

Mondják, hogy a szentek élete bánatos élet



Mondják, hogy a szentek élete bánatos
élet: nem szeretheti a virágos földet,
a kék eget, az illatos rózsát, a csillámló
márványt, nem mosolyog, és a halállal
álmodik.

Ellenkezőleg: szereti ezeket!
De mivel a kék ég elborul, a rózsa elhervad,
a márvány elporlik, szeretete
ezeken túl terjed, és harmóniát teremt
föld és sír, idő és örökkévalóság, rózsanyílás
és elmúlás között.

*** Prohászka Ottokár ***


2016. július 20., szerda

Mindig remélj


Mindig remélj. Légy erős, nevess
hangosan és játssz keményen.Élj a
pillanatnak. Álmodj nagyot. Nyisd ki
az elméd, higgy a csodákban. Bocsáss
meg gyorsan, Csókolj lassan. Szeress
úgy, mintha sosem bántottak volna,
de legfőképp élvezd az életet..hiszen
csak egyszer élsz!

2016. július 18., hétfő

Az Úr irgalma végtelen




Videó: Az Úr irgalma végtelen


Az Úr irgalma végtelen,
Ezt folyton érzem én;
Habár nincs semmi érdemem,
Ő mégis hord kezén.

Nincs arra szó, sem gondolat,
Mi jóval áld az Úr;
Ha lankadok, ő szárnyat ad,
És terhem mind lehull.

Sok itt a bűn és küzdelem,
Az orkán zúgva dúl,
De minden vészben, tengeren
Megtart, megvéd az Úr.

Ha véget ér az életem,
Új otthont nyújt az ég,
Ott még szebb hangon zenghetem
A Bárány énekét.

Csak az elfogadásban van békesség nem a belenyugvásban

Csak az elfogadásban van békesség nem a belenyugvásban.
Az én békességemet adom néktek Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! (Jn14:27)

Az a békesség, amit Jézus ad, olyan biztonságérzetet nyújt, hogy bármi is történik, te tudod Az a békesség, amit Jézus ad, nem feltételek vagy körülmények függvénye. Abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, és Ő irányítja az egész világmindenséget, szeret téged, és mindig szívén viseli, hogy mi a legjobb számodra.


Elisabeth Elliot ezt írta: Csak az elfogadásban van békesség nem a belenyugvásban. És ez nagy különbség! A belenyugvás az, hogy megadjuk magunkat a sorsnak. Az elfogadás az, hogy megadjuk magunkat Istennek. A belenyugvás csendben lefekszik egy üres univerzumban. Az elfogadás felkel, hogy találkozzon Istennel, aki a világmindenséget céllal és rendeltetéssel tölti meg. A belenyugvás azt mondja:»képtelen vagyok rá«. Az elfogadás azt mondja:»Isten képes rá«. A belenyugvás megbénítja az életfolyamatot. Az elfogadás felszabadítja az életet a legnagyszerűbb kreativitásra. A belenyugvás azt mondja:»számomra mindennek vége«. Az elfogadás azt mondja:»hát itt vagyok, most mi legyen, Uram?«. A belenyugvás azt mondja:»micsoda veszteség!«. Az elfogadás azt mondja: Hogyan tudod ezt a bajt javamra használni, Uram?«.

 A beletörődés azt mondja:»egyedül vagyok«. 
Az elfogadás azt mondja:»tied vagyok, Uram«

Minden nap megkockáztatom, hogy szeretek



A meggondolatlan szavak sebeket okozhatnak. Nem csupán az illető önértékelésére hathatnak, de a sorsát is befolyásolhatják. Ha kételkedsz ebben, vedd fontolóra a következő két történetet:

1) Egyszer egy kis vidéki templomban egy ministránsfiú véletlenül kilöttyintette a misebort. A szolgálatot végző pap felpofozta, és rákiáltott: „Tűnj innen, és ne gyere vissza!” Ebből a fiúból lett Tito tábornok, aki évekig uralkodott Jugoszlávia népén.

2) Egy nagy katedrálisban is kiöntötte véletlenül egy ministráns a bort. A püspöke hozzáfordult, és megnyugtatóan suttogta: „Semmi baj, egy napon még nagyszerű pap leszel”. Ez a fiú Fulton Sheen volt, belőle érsek lett, akinek prédikációi milliók szívét érintették meg televíziós evangelizációi által.

Szavaid építhetik az embereket, de le is rombolhatják. Salamon azt mondta: „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít” (Példabeszédek 12:18). Ezt az igazságot nem szeretjük elismerni: ami kijön az emberek száján, feltárja azt, hogy mi van a szívükben; és hiába mondjuk: „nem úgy értettem”, az nem változtat a dolgon, és nem tudja meg nem történtté tenni a kárt, amit okozott.

Eugene Peterson írja: „Minden nap megkockáztatom, hogy szeretek. Semmi sincs, ami gyengébben menne. Sokkal jobb vagyok versengésben, mint szeretetben; sokkal jobban tudok reagálni az ösztöneimre a boldogulásom érdekében, mint kitalálni azt, hogyan szerethetek másokat. Arra tanítottak, és arra edzettek, hogyan jussak előbbre az utamon. És mégis minden nap úgy döntök, hogy félreteszem azt, amihez legjobban értek, és megkísérlem azt tenni, amiben nagyon ügyetlen vagyok – megnyitni magam a csalódásnak és a kudarcnak, és merem azt hinni, hogy jobb kudarcot vallani a szeretetben, mint sikeresnek lenni a büszkeségben.”





2016. július 17., vasárnap

HÁTTÉRBEN ÁLLÓK

Füle Lajos
HÁTTÉRBEN ÁLLÓK

Vannak, kik rejtve, szinte észrevétlen
szolgálnak itt e próbált földi téren.
A jobb kezük nem tudja, mit a bal tud,
de megnyugszik az Isten Lelke rajtuk,
és életükből Krisztus útja épül,
míg hazatérnek csendben rajta végül.
Áldottak ők, s bár csak háttérben állnak,
méltóbbak is, mint akiket csodálat
övez talán: dicsértek, fényes elmék,
s bár ők kötik le annyiónk figyelmét,
Isten szeme bizonnyal látva látja,
mit tesz, mit ér sok szürke fia, lánya.

S a mennyben tán majd mindnyájunknak Atyja
legszebb ruháit nékik tartogatja.