A meggondolatlan szavak sebeket okozhatnak. Nem csupán az illető önértékelésére hathatnak, de a sorsát is befolyásolhatják. Ha kételkedsz ebben, vedd fontolóra a következő két történetet:
1) Egyszer egy kis vidéki templomban egy ministránsfiú véletlenül kilöttyintette a misebort. A szolgálatot végző pap felpofozta, és rákiáltott: „Tűnj innen, és ne gyere vissza!” Ebből a fiúból lett Tito tábornok, aki évekig uralkodott Jugoszlávia népén.
2) Egy nagy katedrálisban is kiöntötte véletlenül egy ministráns a bort. A püspöke hozzáfordult, és megnyugtatóan suttogta: „Semmi baj, egy napon még nagyszerű pap leszel”. Ez a fiú Fulton Sheen volt, belőle érsek lett, akinek prédikációi milliók szívét érintették meg televíziós evangelizációi által.
Szavaid építhetik az embereket, de le is rombolhatják. Salamon azt mondta: „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít” (Példabeszédek 12:18). Ezt az igazságot nem szeretjük elismerni: ami kijön az emberek száján, feltárja azt, hogy mi van a szívükben; és hiába mondjuk: „nem úgy értettem”, az nem változtat a dolgon, és nem tudja meg nem történtté tenni a kárt, amit okozott.
Eugene Peterson írja: „Minden nap megkockáztatom, hogy szeretek. Semmi sincs, ami gyengébben menne. Sokkal jobb vagyok versengésben, mint szeretetben; sokkal jobban tudok reagálni az ösztöneimre a boldogulásom érdekében, mint kitalálni azt, hogyan szerethetek másokat. Arra tanítottak, és arra edzettek, hogyan jussak előbbre az utamon. És mégis minden nap úgy döntök, hogy félreteszem azt, amihez legjobban értek, és megkísérlem azt tenni, amiben nagyon ügyetlen vagyok – megnyitni magam a csalódásnak és a kudarcnak, és merem azt hinni, hogy jobb kudarcot vallani a szeretetben, mint sikeresnek lenni a büszkeségben.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése