2016. július 29., péntek

Porszem vagyok



Pecznyík Pál
Porszem vagyok


Csak egy porszem vagyok,
a világegyetem
parányi porszeme.
Nem csoda, hogy mégis
gondol rám az Isten?
Lát engem, szent szeme!

Csodás szép tervében,
mit hajdan készített,
én is benne voltam.
Golgotán értem is,
drága Fiát adta!
Ne maradjak holtan.

Mert Sátán engem is,
bűnökre csábított,
s én, a porszem ember,
elkövettem a bűnt,
Alkotómmal szemben!

Most itt vagyok Atyám,
mint egy rakoncátlan,
engedetlen gyermek.
Tudom: porszem vagyok,
a nagy Mindenségben,
irgalmazz lelkemnek!

Hála, hogy megszántál,
Fiad, Jézus által,
megváltottál engem!
Ezért, trónod előtt,
fehérben járhatok
én, a porszem ember!

Amit Isten tesz érted !

Amit Isten tesz érted !

"Egy történet szerint egy nagypapa bement a szobába, ahol a kicsi unokája a járókában volt és eszeveszetten sírt. Fölállt a járókában és azt mutatta, hogy ő ki szeretne onnan jönni. Papa! Papa! - és emelte fel a kezét, hogy kiemeljék a járókából. A nagypapának megenyhült a szíve és kivette a gyereket a járókából. Azonban abban a pillanatban lépett be a szigorú édesanya a szobába és azt mondta, hogy: Papa, tedd le azt a gyereket, mert büntetésben van, nem szabad kivenni a járókából. A nagypapa visszatette őt, de a szíve nagyon fájt, mert látta, hogy ott van bent a gyerek és sír, mert ki szeretne jönni a ketrecből. Ekkor a történetben a nagypapa gondolt egy nagyot, bemászott a járókába. De, én itt vagyok most veled.

Isten Jézus Krisztusban közénk jött. Látta az embernek a nyomorúságát, látta azt, hogy elválasztva vagyunk Istentől. És mit tett Jézus? Közénk jött. Felvállalta ezt az életet, amit élünk. Mert, én nemcsak várok rátok, hogy jöjjetek énhozzám, hanem kereslek is titeket. Isten azt kérdezi, hogy mi hol vagyunk most? Közel, vagy távol? Vagy, ha éppen úton vagyunk, távolodunk vagy közeledünk? Ezt két személy tudja: Te tudod és Isten tudja. Ha éppen távolodsz tőle, akkor is már megy utánad. Hogy, ha már magad is elindultál, egyszer majd szembe fogsz találkozni vele, mert ő keres téged szüntelenül, mert értékes vagy számára, mert ott vagy a szíve közepén, mert ő nagyon szereti az embert. Isten keres és engedjük, hogy megtaláljon bennünket és utána vele együtt keressük azokat, akik nincsenek az ő közelében."

Minden reggel belenéztem a tükörbe



Az elmúlt évek során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: "Ha a mai lenne életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?" És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem", tudtam, hogy valamin változtatnom kell...

Hit



Dietrich Bonhoeffer : Hit

Hiszem,
hogy Isten mindent,
még a legrosszabb dolgot is,
engedi és segíti, hogy jóra forduljon.
Ehhez olyan emberekre van szüksége,
akik mindenben
a legjobbat szolgálják.
Hiszem,
hogy Isten minden szükségben
annyi erőt ad a kitartáshoz,
amennyire szükségünk van.
Ezt azonban senki sem kapja meg előre,
azért, hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül csak őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitben
teljesen eltűnik a jövőtől való félelem.
Hiszem,
hogy hibáink és tévedéseink
nem hiábavalók,
s Istennek nem nehezebb
ezeket helyre igazítani,
mint az általunk jónak vélt
cselekedeteinket.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen végzet,
hanem őszinte imádságra és
felelősségteljes tettekre
vár és válaszol.

A Te akaratod...



Reményik Sándor:
A Te akaratod...

Teljesüljön a Te akaratod:
A Miatyánkból ezt tudom már csak.
Bimbóban nem marad meg a virág,
És visszafele nem folyik a patak.


Teljesüljön a Te akaratod:
Be fölösleges minden más beszéd...
Az én kezem, e vézna gyönge kéz
Hogy tartaná fel az Isten kezét?


Minden léleknek csak egy útja van
És csak ezen az egy úton mehet.
És nem lépheti által önmagát
És öntörvénye ellen nem tehet.


Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van.
És ez az eszme megnyugvást is ád:
Ki sorsával vív, alája kerül
És győz, ki néki megadja magát.

Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot.




"Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot."
(Zofóniás 2: 3)

Az igazság és az alázat két olyan tulajdonság, amely egyáltalán nem népszerű a bűnös világban. Ahol annyi a hamisság - szexuális erkölcstelenség, kapzsiság, önzés, irigység, ellenségeskedés , ott egyáltalán nem népszerűek azok, akik az igazságra törekszenek. Egy olyan a társadalomban, ahol az ÉN van a középpontban, az alázat nem egy keresett cikk. De mindazok, akik igazán keresik az Urat, az igazságra és az alázatra törekszenek. Ez a keresés erőfeszítésbe kerül, több ez a felületes szemlélődésnél. A keresett dolog viszont nagy értékű. Krisztus áldozata és a Szentlélek jelenléte által lehetséges igazságosan élni a szent Isten előtt. Nem könnyű alárendelni magunkat az ő akaratának, de olyan békét és beteljesedést eredményezhet ez, amilyet egyedül Krisztus adhat

Légy bátorító



Légy bátorító

És milyen a te szavad? Felépítenek vagy rombolnak? Hogy érzik magukat, akik a közeledben vannak?
Volt egy kisfiú a XIX. században, akit Tommynak hívtak. Szegénynek nagyon nehezen ment az iskola. Úgy látszott, nem is lesz képes folytatni. A tanára is lemondott róla: megmondta Tommy édesanyjának, hogy a fia soha nem fogja sokra vinni, mert képtelen tanulni, s megkérte, vigye haza, ne hozza többé iskolába.

De az édesanyának más volt a véleménye, ő hitt a fiában. Elkezdte otthon tanítani, és mindig, amikor a fia kudarcot vallott, bátorította arra, hogy tovább próbálkozzon. Bizony megérte, hogy az édesanya biztatta fiát, hiszen Tommy felnőtt korában feltaláló lett, s több mint ezer találmányt szabadalmaztatott, többek között a fonográfot és az izzólámpát.

Ő volt Thomas Edison.

Ha az emberek szeretetet és reményt kapnak, el sem mondható, hogy milyen sokra vihetik!

Salamon azt írja:
"a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek."

És milyen a te szavad?

Felépítenek vagy rombolnak? Hogy érzik magukat, akik a közeledben vannak? Kicsinek és jelentéktelennek érzik magukat, vagy úgy távoznak tőled hogy hisznek önmagukban és felismerik, hogy mivé válhatnak?

Istennel minden gyom rózsává lehet.

Egy társaságban fontos, hogy Krisztus szeretetét, szelídségét, bölcsességét tükrözik- e szavaink, vagy inkább mi is beleolvadunk a világi környezetbe.

Jakab apostol nem hiába szentel levelében majdnem egy teljes fejezetet a nyelv bűneinek. Fontos odafigyelnünk arra, hogy nemcsak a szóhasználatunk minősít bennünket, hanem a témaválasztásunk is!

Hogyan fordulunk a krízist átélő emberekhez? Szavaink gyógyítanak, segítenek? Vagy olyanok vagyunk, mint Jób barátai, akik a megtörtént bajt a bűnök következményeként értelmezik?

Ítélkezünk, vagy szeretettel elfogadunk, megértést tanúsítunk – Jézus példáját követve csak az utóbbit tehetjük.

Beszédünk tehát legyen kedves a léleknek és gyógyulás a testnek! Ez úgy valósulhat meg, ha szavaink szeretetet, kedvességet, reményt közvetítenek. Persze magunktól erre nem vagyunk képesek!

A Szentlélek vezet rá a helyes ösvényre.

Akarsz naggyá lenni Isten Országában?

Légy bátorító, tápláló, helyreállító!

Imádkozzunk azért, hogy minden helyzetben bölcsen, szeretettel tudjunk megnyilatkozni, s hogy mi csak Jézus szócsövei legyünk, mint ahogyan azt egy szép ének is kifejezi:

„Színtelen, fénytelen üres edény –
Ne legyek ennél több sohase én!
Csak Te légy bennem a tartalom,
Lényeddel Te tölts meg Jézusom!”
Ámen.

Ég-e a lámpásom?


Ég-e a lámpásom?

"Ti vagytok a világ világossága… A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóba tegyék, és akkor világit mindenkinek a házban." (Mt 5,14-16)

"Ez bizony kemény feladat. Nekünk szól, Krisztus követőinek. A kérdés nem egyszerű. Első kérdés: ég-e az én lámpásom? Aki meggyújthatja, maga Isten. Adott-e nekem égő, világító hitet? Ha igen, azért adta, hogy világítson. Ellenőrizd lámpásod állapotát. – De akik élő, égő hittel élnek, miért rejtőznek a véka alá? Csakugyan elhittük a legaljasabb hazugságot, hogy a hit magánügy, amivel az ember szemérmesen elrejtőzik a világ elől? Isten nem azért gyújtja meg hited lámpáját, hogy véka alá dugd. Nem is azért, hogy mellveregetéssel mutogasd égő hitedet. Sokkal kevesebbet kér: egyszerű példamutató életet. A hitet nem mutogatni kell, annak magának kell világítania. A tetteid hirdessék Isten nagyságát. Azoknak fényénél lássák meg „a házban lévők” Isten dicsőségét, hatalmát, jóságát, szeretetét. Semmire sincs ma nagyobb szüksége ennek a sötétségben élő világnak. Reményik írja: „Ha ez a sok-sok titkos láng összefogna egy láncba, az égig, a csillagos égig érne.” Ez a mi feladatunk.

Istenem, nem tudom, ég-e eléggé az én hitem lámpása. Hiszek, de úgy érzem, nem eléggé. Ha eléggé égne, jobban látszana a világossága. Te mérd le, Atyám, családom, gyermekeim, barátaim hitén és életén. Látják ők rajtam, példámon, életemen a te jóságodat és szeretetedet? Hogy legalább akik a házban vannak, azok lássanak tisztán, világosan, s ne zavarja meg őket annyi zavaros tanításnak lidércfénye. Ha nem elég a hitem, kérlek, fújj rá Lelkeddel, hogy jobban égjen. Gyújts nagyobb fényt egyházunkban. Hogy én is, családom is és egyre többen lángoljanak, hogy apró fényeink egyesüljenek, s szereteted fókuszában a többieket is képesek legyenek lángra gyújtani."

(Varga László: Isten asztaláról)

Isten a világban

Csorba István
Isten a világban

Isten a világban,
A nagy pogányságban,
Keresed?
Meg leled.

Ott van, a szeretet utáni vágyódásban,
A szív ürességét betöltő virágban,
Ott van, a kakas kukorékolásban,
Csinosan öltözött szép lány mosolyában.

És ott van a keresőknek, a szent Bibliában,
Internetes szent oldalak fölkínálatában,
Nem vagy egyedül, biztat az Úr a tévén,
Szeretete, nagy kegyelme révén.

Ott van az Úr, a Csendes percekben,
Segítségre készen, sok áldott szívekben.
Biztató, és vigasztaló, drága levelekben,
A füvet nővelő, tavaszi esőben.

Szerte ott van a világban, a kereszténységben,
Imádkozó, hívő, szétszórt szent népében,
Kis magocskák kiket, szétszórt a szél,
Reméli az Úr hova hull, ott egyszer kikél.

Köves talajra, vagy jóra,
Előkészített szántóra,
Tövistől tépázott, szétroncsolt szívekbe,
Hogy békét, örömöt hozzon életükbe.

Hányszor kél szívedben erős fogadalom

Balázsy Károly

Hányszor kél szívedben erős fogadalom:
„Holnaptól kezdődőn nem így telik napom.
Megyek beteghez, szegényhez, árvához,
Viszek vigasztalást, kiáltom: ’Imádkozz’!
Reggel elindulok, holnap véghezviszem,
Nem hagyom már tovább, nyugtalan a szívem.
Beosztom időmet, jusson Jézusomnak,
Viszem ígéretit és hívását sokaknak.”

Szíved tenni készül nyomor és könny láttán,
Indulnál … nem lehet, meggátol a Sátán.
Legtöbb tennivaló mindig akkor kerül,
Ha ki segítni kész, éppen útra készül.
Vendég is érkezik: „csak éppen egy szóra!”
Egy szóból mégis lesz nem egy, de két óra.
Hivatalos ügyek, vagy harag, lárma,
S ha még lenne más is, mind utadba állna.

Csakhogy ne indulj, halaszd el máskorra,
Majd még lesz alkalom, lesz még szükség szódra,
Miért éppen mostan? (Jön így a gondolat)
Csak maradj nyugodta. Így telik el a nap.
Napokból a hetek, hetekből hó s évek.
Így érjük meg lassan tétlenül a véget.

Testvér éber legyél, határozott, s vigyázz!
Sokat imádkozzál, jól lépj, és ne hibázz!
Az évek eltűnnek, a vég jön váratlan,
Koporsód indul már, s mindennek vége van…
S Ki élted fájáról sok gyümölcsöt remél,
- Jézus - búsan mondja: „Csak levél… csak levél!”

Isten szeretete mi mindenre képes!





Isten szeretete mi mindenre képes!

Isten szeretete új énképet ad.
Isten szeretete új tudatot ad.
Isten szeretete hitet ad.
Isten szeretete reményt ad.
Isten szeretete megmutatja irgalmát.
Isten szeretete megmutatja kegyelmét.

Fogadd el a szeretetet, még ha nem is érzel semmit.
Fogadd el Isten szeretetét, és ez nemcsak szeretetet, hanem örömet, békességet, hosszútűrést, türelmet,
isteni jóságot, szívességet, hűséget, szelídséget és mértékletességet is terem benned.

Megvan-e még?



Groska József
Megvan-e még?

Testvér! Megvan-e még:
az első szeretet
lánggal égő tüze?
A bűnbocsánat nagy
és tiszta öröme?
Isten ajándéka,
a hit nagy ereje?
A feltámadott Krisztus
áldott békessége?


Testvér! Megvan-e még:
a világosság, mit
Ő gyújtott szívedben?
Neved beírva az
Életnek Könyvében?
A Bárány vérében
mosott fehér ruhád?
Reménységed, hogy majd
megkapod koronád?
Testvér! Megvan-e még?

Várakozás



Várakozás

Elkeseredve, tehetetlenül, vágyakozva sírtam,
Csöndesen , türelmesen, szeretettel válaszolt Isten.
Könyörögtem és sírva kértem magyarázatot helyzetemre,
És a Mester gyöngéden így szólt: " Gyermekem, várnod kell!"

Várni? Azt mondod, várni! szólt csalódott válaszom.
Uram! Válaszodra van szükségem, tudnom kell miért!
Megrövidült a karod? Vagy nem hallottál meg engem?
HIT által könyörögtem, és hivatkoztam ígéretedre.

Egész jövőm, és mindaz, ami körülvesz,
Válaszodtól függ, és te azt mondod nekem, hogy VÁRJAK?
Szükségem van igenedre, egy csak így tovább jelre,
Vagy akár egy nem válaszra, amire visszaléphetek.

Én Uram,te azt ígérted ha hiszünk
Akkor csak kérnünk kell, és kapunk.
Én Uram, én már egy ideje kérek, és most már sírok
Belefáradtam a kérésbe! Válaszra van szükségem!

Aztán csendben , gyöngéden megtanította nekem
Amint Mesterem ismét válaszolt Várnod kell.
Így besüppedtem székembe legyőzve, csalódva,
És panaszkodva Istennek . Jó , akkor várok... de mire?

Úgy tűnt, hogy mellém térdel , és az ő szeme is könnyes,
És szelíden az mondta: Adhatnék neked jelet.
Megrázhatnám az eget , és elsötíthetném a napot.
Feltámaszthatnám a halottat, és a hegyek futkosnának.

Megadhatnék mindent amit kérsz, és meg lennél elégedve
Megkapnád, amit akarsz, de nem ismernél meg ENGEM.
Nem ismernéd meg szeretetem, mely segít minden szent iránt
Nem ismernéd meg az erőt, amit a gyengének adok.

Nem tanulnál meg keresztüllátnia csalódás fellegein:
Nem tanulnál meg bízni bennem akkor is ha nem látsz:
Nem ismernéd meg annak örömét , hogy bennem megpihenhetsz
Akkor sötétség és csönd vesz körül minden oldalról.

Soha nem tapasztalnád meg szeretetnek azt a teljességet,
Ahogy az én Lelkem békessége galambként leszáll:
Annyit tudnál, hogy adok, és üdvözitek...,
De soha nem ismernéd meg szívverésem mélységét.

Vigasztalásom fénysugarat, mely beárad a késő éjszakába.
Azt a hitet , amit akkor adok, amikor látás nélkül jársz,
A mélységet, melyet meglelsz, ha túllépsz a kívánságaidon,
Mert a végtelen Isten megadja, hogy elég lesz , amit ő nyújt.

Soha nem ismernéd meg,ha fájdalmad gyorsan eltűnne,
Mit jelent , hogy ''Elég nekem az én kegyelmem.''
Igen, szeretteidről szőtt álmaid egy nap alatt teljesednének,
De ő a veszteség! Ha nem formálhatnálak át téged!

Tehát légy csöndben gyermekem és időben meglátod,
HOGY A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK AZ ÉN MEGISMERÉSEM.
És bár válaszom időnként rettenetesen késni látszik,
Ennek ellenére legbölcsebb válaszom, hogy VÁRJ.

Isten szól hozzátok!



Pecznyík Pál
Isten szól hozzátok!

Földünk népe közül, legtöbben úgy élnek,
hogy földi életük, csupán rövid ének.
Bár ahol születtek, szeretik a szép hont,
életükben mégis, halál lesz a végpont.
A temetőkertnél, ők nem látnak tovább,
mely egy nap elnyeli, testük kihűlt porát.
Amíg szívük dobog, csak arra hajtanak,
jó eredményt érve, szégyent ne valljanak.
Nekik: hírnév, vagyon, mindennél fontosabb,
akinek még több kell, az sokkal szorgosabb.
Önmagának élő, önző legtöbb ember,
élet harcmezején, nyelve: gyilkos fegyver.
Mellét veregeti, ha győz, társa felett,
sajnos, ritka vendég, a szánó szeretet.

Isten szól hozzátok, megtévedt emberek! 
Higgyétek el, Tőle való a lelketek!
Bár Sátán igyekszik szívetekre tenni,
halálotok végpont, utána nincs semmi.
Pedig halál után, vár csodásabb élet,
születéssel indul, s nem ér soha véget!
Lelkünk dicső hona, most még láthatatlan,
ám látható lehet, bármely pillanatban
annak: akit Isten, hazahív magához,
oda borulhat majd, trónja zsámolyához.
Jertek: Sátán által becsapott emberek,
Isten, mennyhonába várja, a lelketek!

Számadás


Számadás

De jó is néha számba venni:
mit kellett volna másként tenni.
Jaj, én is annyiszor hibáztam,
sütött a nap, és mégis áztam,
az idővel is rosszul éltem,
hol pazaroltam, hol szűkre mértem,
későn feküdtem, késve keltem,
és nagyon ritkán ünnepeltem.
Félúton mennyiszer megálltam!
Ha nem is kértem, sokat vártam,
sokat vártam a szívtől, észtől,
az igaz szótól, tiszta kéztől,
s bár minden nagyban hittel hittem,
az életet mint terhet vittem.
Fáradtan sokszor meghajoltam,
és minden harchoz gyenge voltam,
és minden éles szótól féltem:
a földön tán csak félig éltem.

Móra Magda

2016. július 28., csütörtök

Lelki áldozás



Jézusom, hiszem, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Mindenekfelett imádlak, és óhajtalak a szívembe fogadni. Mivel most nem tudlak szentségileg fogadni, ezért lelkileg gyere a szívembe. Átölellek úgy, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat veled. Soha ne engedd, hogy elváljak tőled. Ámen.”

Imádság a Szűzanyához



Imádság a Szűzanyához



Szeretlek Téged, édes Szűzanyám!
Teveled megoszthatom lelkem bánatát!
Te vagy csak nekem, senki más,
Mert lelkem fájó könnyeit Teneked hullatám!
Vigasztalásért egyedül csak Hozzád jöhetek,
Csak Te törlöd le szememről a bánatkönnyeket!
Szűzanyám! Adj erőt, s, hogy lelkem erős legyen.
Add, hogy Téged soha el ne veszítselek,
- Hisz Édesanyám vagy és szeretlek nagyon.
Ha Veled lehetek, lelkem megnyugtatom,
És Te meggyógyítod lelkemnek sebeit.
Anyám vagy Te, s én gyermeked vagyok,
- Én hiszem, hogy az is maradok!
Édes Szűzanyám! Add rám áldásodat,
Hogy míg csak élek dicsérhessem Szeplőtelen tisztaságodat!

Ámen

Vajon imádkozol-e értem?



Vajon imádkozol-e értem?



Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

Amit másokért mond a lelkünk,
Amit más lelke visszaérez.
Én szeretném, ha imádkoznál
Úgy este későn, ha sötét lesz.

És fönt az Isten trónusánál
Ahol majd mindketten megállunk
Egy csodálatos, tiszta percben
találkozna az imádságunk?


Kárász Izabella

Csak a hit



Bódás János
Csak a hit

Van-e Isten? Nem bizonyítom,
Ha a világot felborítom
visszájára, hogy belenézz,
csak titok marad az egész.

Se agy, se műszer nem segít.
Járd be az űr térségeit,
boncolj sejtet, vagy bonts atomot,
az Isten titkát meg nem oldod.

Szűrd a fényt, vizsgáld az eget,
asztallal idézz szellemet,
Istent le nem tagadhatod,
de be sem bizonyíthatod.

Nem tárgy, nem eszme: Élet Ő!
Ésszel meg nem ismerhető,
Az agy csak kapkod, sejt, gyanít...
Egy műszer fogja fel: a Hit!

Őbenne csak hinni lehet,
S ha hiszed, máris ismered,
S aki ismeri, látja is,
És boldog szívvel áldja is.

2016. július 26., kedd

Az ember csodálata



"Az emberek elutaznak, hogy megcsodálják a hegycsúcsokat, a tenger hatalmas hullámait, a folyók hosszú folyását, az óceánok végtelen kiterjedését, a csillagok körkörös mozgását, és elmennek egymás mellett anélkül, hogy csodálnák egymást." 

Szent Ágoston

Webkamera a fatimai Jelenési kápolnában


Webkamera a fatimai Jelenési kápolnában


A portugáliai Fatimában az 1917-es Mária-jelenések helyén állított kápolnában éjjel-nappal működő webkamerát szereltek fel, amely a kápolna bejáratát és az előtte álló Mária-szobrot mutatja. 

A Lisszabontól 130 kilométerre található zarándokhelyet évente több százezren keresik fel. 1917-ben a Jelenési kápolna helyén jelent meg Mária három pásztorgyermeknek, köztük a 2005-ben elhunyt Lúcia nővérnek.

A  kamera képe a fenti és lenti linken látható, vagy a képekre kattintva elérhető: 
http://www.santuario-fatima.pt/pl/pages/transmisja-online-


Figyelem!! A program - az időeltolódás miatt - magyar idő szerint egy órával később kezdődik, mint azt itt láthatjuk.

Szállást keres a Szent Család



Szállást keres a Szent Család


Te, beengeded a kopogtató Máriát,
 hogy megszülethessen benned a Kisded?
Kitárod szíved kapuját,
hogy befogadd a Szeretetet -
az ajándékot, melyet
néked hozott a Megszületett?!

Lámpást gyújtasz-e bévül?
Vagy sötétben botladozol
keresgélve - mint a Szent Család -
meleg otthont, biztonságot…
Vagy választod a gyávaságot,
s elég néked a csillag fénye -
mely közeledik Betlehembe,
hirdetve a Messiást -,
elég neked, ha e fény csak
az ajándékok özönét
csillogtatja e szent éjen?!...
S nem kiáltod:
Éljen, éljen, Glória!
Megszületett a Megváltónk,
Dicsőség Istennek Fia!?

Mit választasz, mire vágysz?
Szíved kérdezd…
s ha odabenn pislákolni kezd a láng, 
éleszd tüzed, tárd kapudat,
s engedd be a FÉNYT, magát!

Megszületett! - kiálthatod.
Lelkedben, otthonra talált!

Pozsonyi Ágnes

Urunk egyedüli menedéke az imádság volt




Látjuk, ahogyan Mesterünk a Gecsemáné-kertben imádkozik. E helyen készült fel az Úr lélekben a kereszthalálra. Vegyük észre: rendkívüli szívfájdalmában Urunk egyedüli menedéke az imádság volt. S minél inkább mélyült Megváltónk szomorúsága, Ő annál inkább az imádsághoz folyamodott! „És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott” (Luk. 22:44).

Hasonlóképpen nekünk is egyetlen menedékünk szomorúságainkban: az imádság.

A Gecsemáné-kerti imádkozás arra tanít minket, hogy mi is vigyük…

    az összes nehézségünket,

    minden gyötrelmünket,

    elviselhetetlen fájdalmainkat,

    és szívünk összes kínkeservét – imádságban a mi Istenünkhöz!

S biztosak lehetünk benne: Isten nekünk is válaszolni fog. Ha esetleg nem is könnyítene szenvedésünkön – akkor viszont megerősít annak elhordozására, és segít, hogy tovább tudjunk menni, Istenben bízva és Neki énekelve! – J.R. Miller

Fókuszban az Ige

Aki megfeledkezik haláláról, az az életéről is megfeledkezik

Ha az ember halála értelmetlen, akkor az egész élet az ürességnek van kiszolgáltatva.

Ha viszont a halálnak van valami léttartalma, amely az életnek nincs, akkor az életet radikálisan újra kell értelmezni és át kell értékelni. Milyen különös: annak kutatása, hogy van-e valami tartalma az életnek és szilárd állaga a létezésnek, szükségképpen azzal a kérdéssel kezdődik, van-e értelme a halálnak. Manapság persze nehezen hajlunk e kérdés vizsgálatára. A halál elemi erejű folyamata oly mértékben háttérbe szorult az általános létfelejtés következtében, hogy már nem is okoz bennünk mélyreható megrendülést. Kevés egzisztenciális történéssel szemben váltunk oly vakká, mint az emberi halállal szemben.

Csakhogy: aki megfeledkezik haláláról, az az életéről is megfeledkezik. Aki viszont újra és újra gondol a halálra, annak szemében új fény ragyogja be az életet. Mert aki ismeri a halált, az életet is ismeri. S ez megfordítva is igaz: aki nem emlékszik meg a halálról, az megfeledkezik az életről is.

Az ember csak a halál pillanatában néz egészen szembe önmagával és Istennel, és dönt arról, hogy léte a végső beteljesedéshez jut-e el, vagy végleg elhibázottá válik.


Boros László A halál misztériuma

2016. július 25., hétfő

AZ IRGALOM

AZ IRGALOM
Az irgalom az emberi szív egyik legnagyobb cselekedete. Forrása a szeretet. Ha a szeretet egy emberben igazán,mély' lett, azaz egész testi- lelki létét birtokába vette, akkor egyúttal kiszolgáltatta a szenvedésnek. Meglepő gyorsan veszik észre az emberek a szív önzetlenségét és nyíltságát. Az önzetlen szeretetnél segítséget és főleg emberi meleget keresnek: az éhesek táplálékot, a szomjasok italt, a mezítelenek ruházatot, az idegenek hazát, a rabok kiváltást, a betegek támaszt, a haldoklók segítséget, az igazságtalanok türelmet, a tudatlanok tanítást, a szomorúak vigasztalást és minden ember, élők és holtak, imát. Általában így nevezik meg az irgalmasság hét cselekedetét. Bennük láthatóvá válik egzisztenciánk minden ínsége[ 37].

Ezt a nyomorúságot magunkra venni szenvedéssel, néha elviselhetetlenül nehéz szenvedéssel jár. Mások ínsége jobban felőröl minket, mint a saját szenvedésünk. Létünket jobban veszélyezteti mások gyengesége, mint a saját magunké. A szenvedő ember tehetetlensége néha túlságosan nagy. Fájdalomszántotta arccal jön hozzánk valaki, és mi tehetetlenül állunk vele szemben, anélkül, hogy segíteni tudnánk. Hátra van még ekkor az irgalmasság legvégső cselekedete, amelyet nem lehet egyszerűen a többi hét mellé állítani, mert ez maga minden irgalomnak alapja: ha a fájdalom valóban mélyre hatol, sokszor nem lehet másként segíteni, mint hogy az ember egyszerűen 'együttszenved' a másikkal. Az egyetlen, amit még tenni lehet: szélesre tárni a szívet, hagyni, hadd áradjon bele a más fajdalma, és kitartani ebben az együttszenvedésben mindaddig, míg a szenvedő megkönnyebbültnek érzi magát, mert egy szerető szív együtt viseli vele kínját. Aki azt hiszi, könnyű kitartani a szeretetben eddig a keserű végig, vagyis a szeretetet legsajátosabb cselekedetünkké tenni, annak még nincs fogalma az emberi szeretet legmélyéről.

részlet:  Boros László: A köztünk élő Isten

Tartalom

Isten békéje

 Isten Békéje

Nincs más vigaszom,
csak az Isten.
Benne csalódásom nincsen.
Életem Fényében
épül,
Békéjét adja nekem
menedékül.

Az élet ajándék



Az élet ajándék. Vajon hányszor jut eszünkbe köszönetet mondani érte Istennek?

"Szeretek élni. Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de ha már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerű dolog."

A. Christie


Barátságunkat más iránt addig mutassuk ki

"Tanuljuk meg, hogy a barátságunkat más iránt addig mutassuk ki, amíg él, és nem halála után."

Scott Fitzgerald

Ne félj!


Mit tegyünk, ha az életünk veszíti el fényét, ragyogását?



Egy jegyespár ácsorgott az ékszerész pultja előtt, s nem győzték csodálni a vitrinben ragyogó szebbnél szebb drágaköveket. Gyémántok, smaragdok, zafírok csillogtak-villogtak a szemük előtt. Egy olyan ékkövet kerestek, ami hűen kifejezné az egymás iránt érzett szerelmüket. Hosszan bámészkodtak, s egyszer csak megakadt a pillantásuk egy szerény, sötét színű, ragyogás nélküli kövön. Az ékszerész kiolvasta a tekintetükből a kérdést, és már válaszolt is: „Ez egy opál. Szilíciumból és porból, homokból keletkezik. Szépségét inkább a hibájának, semmint a tökéletességének köszönheti. Az opál széttört szívű kő: a belseje tele van apró repedésekkel, amelyekbe beáramlik a levegő. A repedésekben lévő levegő megtöri a fényt és színeire bontja, ezért az opál csodálatos színekben ragyog.” „De hiszen ez sötét, egyáltalán nem látszik rajta több szín!” – kételkedett a fiatal pár. Az ékszerész mosolygott: „Igen, mert most árnyékban van és hideg, de nézzék csak, mi történik vele, ha fölmelengetem és kiteszem a fényre!” Azzal tenyerébe vette az opált, egy fél percig melengette, majd az ablakhoz lépve odatartotta a sugárzó napfénybe. Az opál rövid időn belül gyönyörű színjátékba kezdett. A fiatal pár egymásra mosolygott, s ezt a követ választották egymás iránti szeretetük jelképéül. Ha a réz vagy az ezüst oxidálódni kezd, akkor veszünk valami rozsda elleni vegyszert, s jó erősen bedörzsöljük vele a fém felületét. Mit teszünk azonban, ha az életünk veszíti el fényét, ragyogását? Ilyenkor azt kell tennünk, amit az opállal: engednünk kell, hogy Isten tenyerébe vegyen minket és elárasszon sugárzó szeretetével!

Forrás: halasplebania.hu

2016. július 24., vasárnap

Mondják, hogy a szentek élete bánatos élet



Mondják, hogy a szentek élete bánatos
élet: nem szeretheti a virágos földet,
a kék eget, az illatos rózsát, a csillámló
márványt, nem mosolyog, és a halállal
álmodik.

Ellenkezőleg: szereti ezeket!
De mivel a kék ég elborul, a rózsa elhervad,
a márvány elporlik, szeretete
ezeken túl terjed, és harmóniát teremt
föld és sír, idő és örökkévalóság, rózsanyílás
és elmúlás között.

*** Prohászka Ottokár ***


2016. július 20., szerda

Mindig remélj


Mindig remélj. Légy erős, nevess
hangosan és játssz keményen.Élj a
pillanatnak. Álmodj nagyot. Nyisd ki
az elméd, higgy a csodákban. Bocsáss
meg gyorsan, Csókolj lassan. Szeress
úgy, mintha sosem bántottak volna,
de legfőképp élvezd az életet..hiszen
csak egyszer élsz!

2016. július 18., hétfő

Az Úr irgalma végtelen




Videó: Az Úr irgalma végtelen


Az Úr irgalma végtelen,
Ezt folyton érzem én;
Habár nincs semmi érdemem,
Ő mégis hord kezén.

Nincs arra szó, sem gondolat,
Mi jóval áld az Úr;
Ha lankadok, ő szárnyat ad,
És terhem mind lehull.

Sok itt a bűn és küzdelem,
Az orkán zúgva dúl,
De minden vészben, tengeren
Megtart, megvéd az Úr.

Ha véget ér az életem,
Új otthont nyújt az ég,
Ott még szebb hangon zenghetem
A Bárány énekét.

Csak az elfogadásban van békesség nem a belenyugvásban

Csak az elfogadásban van békesség nem a belenyugvásban.
Az én békességemet adom néktek Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! (Jn14:27)

Az a békesség, amit Jézus ad, olyan biztonságérzetet nyújt, hogy bármi is történik, te tudod Az a békesség, amit Jézus ad, nem feltételek vagy körülmények függvénye. Abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, és Ő irányítja az egész világmindenséget, szeret téged, és mindig szívén viseli, hogy mi a legjobb számodra.


Elisabeth Elliot ezt írta: Csak az elfogadásban van békesség nem a belenyugvásban. És ez nagy különbség! A belenyugvás az, hogy megadjuk magunkat a sorsnak. Az elfogadás az, hogy megadjuk magunkat Istennek. A belenyugvás csendben lefekszik egy üres univerzumban. Az elfogadás felkel, hogy találkozzon Istennel, aki a világmindenséget céllal és rendeltetéssel tölti meg. A belenyugvás azt mondja:»képtelen vagyok rá«. Az elfogadás azt mondja:»Isten képes rá«. A belenyugvás megbénítja az életfolyamatot. Az elfogadás felszabadítja az életet a legnagyszerűbb kreativitásra. A belenyugvás azt mondja:»számomra mindennek vége«. Az elfogadás azt mondja:»hát itt vagyok, most mi legyen, Uram?«. A belenyugvás azt mondja:»micsoda veszteség!«. Az elfogadás azt mondja: Hogyan tudod ezt a bajt javamra használni, Uram?«.

 A beletörődés azt mondja:»egyedül vagyok«. 
Az elfogadás azt mondja:»tied vagyok, Uram«

Minden nap megkockáztatom, hogy szeretek



A meggondolatlan szavak sebeket okozhatnak. Nem csupán az illető önértékelésére hathatnak, de a sorsát is befolyásolhatják. Ha kételkedsz ebben, vedd fontolóra a következő két történetet:

1) Egyszer egy kis vidéki templomban egy ministránsfiú véletlenül kilöttyintette a misebort. A szolgálatot végző pap felpofozta, és rákiáltott: „Tűnj innen, és ne gyere vissza!” Ebből a fiúból lett Tito tábornok, aki évekig uralkodott Jugoszlávia népén.

2) Egy nagy katedrálisban is kiöntötte véletlenül egy ministráns a bort. A püspöke hozzáfordult, és megnyugtatóan suttogta: „Semmi baj, egy napon még nagyszerű pap leszel”. Ez a fiú Fulton Sheen volt, belőle érsek lett, akinek prédikációi milliók szívét érintették meg televíziós evangelizációi által.

Szavaid építhetik az embereket, de le is rombolhatják. Salamon azt mondta: „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít” (Példabeszédek 12:18). Ezt az igazságot nem szeretjük elismerni: ami kijön az emberek száján, feltárja azt, hogy mi van a szívükben; és hiába mondjuk: „nem úgy értettem”, az nem változtat a dolgon, és nem tudja meg nem történtté tenni a kárt, amit okozott.

Eugene Peterson írja: „Minden nap megkockáztatom, hogy szeretek. Semmi sincs, ami gyengébben menne. Sokkal jobb vagyok versengésben, mint szeretetben; sokkal jobban tudok reagálni az ösztöneimre a boldogulásom érdekében, mint kitalálni azt, hogyan szerethetek másokat. Arra tanítottak, és arra edzettek, hogyan jussak előbbre az utamon. És mégis minden nap úgy döntök, hogy félreteszem azt, amihez legjobban értek, és megkísérlem azt tenni, amiben nagyon ügyetlen vagyok – megnyitni magam a csalódásnak és a kudarcnak, és merem azt hinni, hogy jobb kudarcot vallani a szeretetben, mint sikeresnek lenni a büszkeségben.”





2016. július 17., vasárnap

HÁTTÉRBEN ÁLLÓK

Füle Lajos
HÁTTÉRBEN ÁLLÓK

Vannak, kik rejtve, szinte észrevétlen
szolgálnak itt e próbált földi téren.
A jobb kezük nem tudja, mit a bal tud,
de megnyugszik az Isten Lelke rajtuk,
és életükből Krisztus útja épül,
míg hazatérnek csendben rajta végül.
Áldottak ők, s bár csak háttérben állnak,
méltóbbak is, mint akiket csodálat
övez talán: dicsértek, fényes elmék,
s bár ők kötik le annyiónk figyelmét,
Isten szeme bizonnyal látva látja,
mit tesz, mit ér sok szürke fia, lánya.

S a mennyben tán majd mindnyájunknak Atyja
legszebb ruháit nékik tartogatja.


Ave Maris Stella - Mária-himnusz



Mária-himnusz
szöveg: Ave maris stella
Dei Mater alma
Atque semper virgo
felix caeli porta.

Solve vincla reis,
profer lumen ceacis,
mala nostra pelle,
bona cuncta posce.

Virgo singularis,
inter omnes mitis,
nos culpis solutos
mites fac et castos!

Sit laus Deo Patri,
summo Christo decus,
Spiritui Sancto
tribus honor unus.


leírás: Gregorián Mária-himnusz (Babits Mihály fordítása)

A latin szöveg magyar fordítása:

Tengernek Csillaga, 
Isten édesanyja, 
üdvözlégy mindig szűz, 
menny boldog kapuja. 

Szabadíts rabokat, 
adj fényt a vakoknak, 
űzd el bajainkat, 
igényeld javunkat! 

Kiváltságos szent szűz, 
mindenek közt enyhe, 
oldd föl bűneinket, 
enyhíts, tisztíts minket! 

Istennek dicséret, 
Krisztusnak dicsőség, 
Szentlélekkel együtt 
hármas-egy tisztesség.

Ave verum Corpus

Ave verum Corpus

A 14. századi Üdvöz légy, szent Test kezdetű verses antifónát a hagyomány VI. Ince pápának tulajdonítja. Először francia, német és angol területeken terjedt el. Eredetileg az úrfelmutatás magánimádsága volt, de szentségi áldás során is gyakran felhangzik.

Szövege latinul:

Ave verum corpus, natum
de Maria Virgine,
vere passum, immolatum
in cruce pro homine,

cuius latus perforatum
fluxit aqua et sanguine:
esto nobis praegustatum
in mortis examine.

O Jesu dulcis, O Jesu pie, O Jesu, fili Mariae, miserere mei. Amen.




Magyarul:

Üdvözlégy, igazi Test, ki Szűz Máriától születtél,
valóságosan szenvedtél s feláldoztattál a keresztfán az emberért!

Kinek átvert oldalából víz és vér folyt,
Add, hogy téged ízlelhessünk halálunk megpróbáltatásában is! 

Ó édes Jézus, ó kegyes Jézus, ó Mária Fia, Jézus, irgalmazz nekem! Amen.



Öt latin himnusz, melyeket minden katolikusnak ismernie kellene

O salutaris Hostia

O salutaris Hostia

Aquinói Szent Tamás Verbum supernum prodiens kezdetű úrnapi himnuszának utolsó két versszaka. A Pange linguához hasonlóan ezt is IV. Orbán pápa kérésére írta, aki 1264-ben bevezette az Eucharisztia ünnepét. Ma leggyakrabban az Oltáriszentség kihelyezésekor hangzik el.

Latinul:

O salutaris Hostia,
quae caeli pandis ostium:
bella premunt hostilia,
da robur, fer auxilium.

Uni trinoque Domino
sit sempiterna gloria,
qui vitam sine termino
nobis donet in patria.





Magyarul:

Ó üdvösséges Áldozat,
ki eget nyitsz néped előtt:
ellenség hoz reánk hadat,
küldj segítséget, adj erőt!

Egy-háromságos Istenünk,
örök dicsőség teneked,
ki a hazában minekünk
adsz határtalan életet.

(Sík Sándor fordítása)

Salve Regina

Salve Regina

Az Üdvözlégy, Királyné az Alma Redemptoris Mater után a legrégibb Mária-antifóna, szerzője ismeretlen. A 11. században már elmélkedést írt róla Luccai Anzelm. A domonkosok és ciszterciek a kompletórium végén énekelték, más szerzetekben körmeneti ének volt. A 14. századtól a breviáriumba is bekerült, az Egyház Szentháromság vasárnapjától adventig imádkozza.

Szövege latinul:

Salve, Regina, Mater misericordiae,
vita, dulcedo, et spes nostra, salve.
Ad te clamamus exsules filii Hevae,
ad te suspiramus, gementes et flentes
in hac lacrimarum valle.

Eia, ergo, advocata nostra, illos tuos
misericordes oculos ad nos converte;
et Jesum, benedictum fructum ventris tui,
nobis post hoc exsilium ostende.
O clemens, o pia, o dulcis Virgo Maria.







Magyarul:

Üdvöz légy, Úrnőnk, irgalmasságnak asszonya! 
Élet, édesség, reménycsillag, áldunk.
Most kérve kérlel Évának száműzött népe. 
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva 
siralmaink völgye mélyén.

Hallgass meg hát, égi közbenjárónk! 
Kegyes Anyánk, két szemed áldott sugarát fordítsd ránk végre! 
És Jézust mutasd nekünk, méhed szent gyümölcsét, 
hogy őt e számkivetés múltán lássuk! 
Ó áldott, ó drága, ó édes, szép Szűz Mária!

Tantum ergo Sacramentum

Szövege latinul:

Tantum ergo Sacramentum
veneremur cernui,
et antiquum documentum
novo cedat ritui:
praestet fides supplementum
sensuum defectui.

Genitori Genitoque
laus et jubilatio
salus, honor, virtus quoque
sit et benedictio:
procedenti ab utroque
compar sit laudatio. Amen.







Magyarul:

Méltó ezt a nagy Szentséget
térdre hullva áldani,
és a régi Szövetséget
új rítussal váltani,
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék,
s aki Kettejükből árad:
a Lélek is áldassék! Ámen.

(Babits Mihály fordítása)

O sanctissima

O sanctissima, o piissima,
dulcis Virgo Maria
Mater amata, intemerata
ora, ora pro nobis!

Tua gaudia et suspiria
juvent nos o Maria!
In te speramus, ad te clamamus
ora, ora pro nobis!



Magyarul:

Ó legszentebb, ó legkegyesebb,
édes Szűz Mária!
Szeretett Anya, érintetlen,
imádkozz, imádkozz érettünk!

Örömeid és sóhajaid
segítsenek minket, ó, Mária!
Benned remélünk, hozzád kiáltunk,
imádkozz, imádkozz érettünk! 



2016. július 15., péntek

Fogadd el.... Megfáradt testtel és lélekkel



Fogadd el....
Megfáradt testtel és lélekkel
egy túlzsúfolt hajszolt nap után
Hadd mondjak néma áldást Néked
szerető, Teremtő Atyám ...

Hadd mondjak áldást szívemből,
hisz szavakhoz oly gyönge a szám ...
De oly csekély a szó ereje ...
Félek, nem ér fel hozzád imám.

Hadd mondjak áldást mindenért
mi utamon ért, s még mi vár,
s hadd köszönjem meg halkan az erőt
mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.

Hadd mondjak áldást a könnyért,
és hadd áldjalak minden mosolyért ...
De tudom: az Áldás is kevés ...
Fogadd el hát szívem, s életem ...
Fogadd el Atyám mindenért ...

2016. július 13., szerda

Minthogy belőle egyéb nem maradt



SZABÓ LŐRINC: EGYÉB NEM

Minthogy belőle egyéb nem maradt,
szeretem, ami körülötte volt,
a kispárnát, melyre feje hajolt,
karperecét, elárvult tárgyakat,
a kulcsot, mely hozzá vitt, távolabb
erdőket, városokat, úti port
amit együtt vertünk fel, a mosolyt,
mely szívéből a szemébe szaladt
mikor festették: – nem pótolja, de
az egész világ tele van vele,
s most tudom csak igazán, mennyire,
Ég s föld s minden őhozzá kapcsolat.
Szeretnem kell gondolataimat.
Minthogy belőle egyéb nem maradt.

2016. július 12., kedd

NE JÖJJ EL SÍRVA SÍROMIG

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog. . .
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.


 Mary Elizabeth Frye

2016. július 11., hétfő

Én hívlak élni



DSIDA JENŐ: ÉN HÍVLAK ÉLNI

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...


SAKKFIGURA




SAKKFIGURA

Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, Uram,
lovad, parasztod, futód,
amit akarsz, ahogy akarod.
Sosem akartam király lenni,
bástyának se lennék jó, tudom,
de jó a Te kezedben lenni,
s odaállni, ahova akarod,
ahová bölcs gondolataid
vezényelnek, s veszteg maradni, míg
kegyelmesen új jelt nem ád kezed.
Vidd velem győzelemre gondolataidat!
S ha néha netalán
ki is ütnek démoni erők,
végy kegyelmes kezedbe újra,
rendelkezz velem!
Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, uram!


Füle Lajosos

2016. július 10., vasárnap

Emlékezz mindenre, aminek örültél

˝Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.˝

Szabó Magda
(1917. október 5. – 2007. november 19.)




2016. július 9., szombat

Angyal

 Angyal

Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!

Hajdu Sára

2016. július 8., péntek

Esti hálaadás





Jézus Krisztus, 
mindnyájan benned élünk, 
akik hiszünk: 
Isten gyermekei vagyunk. 
Akiket megkereszteltek, 
mind beléd öltöztünk. 
De hogyha hozzád tartozunk, 
akkor ígéreted szerint örököseid is vagyunk. 
Fogadd testvéri hálánkat a mai napért! 
Add, hogy mindennap 
hozzád tartozzunk! 
Ámen.


/Paul Hilsdale/

Gyönyörködj kedvesed arcában

"Gyönyörködj kedvesed arcában - ki tudja, meddig láthatod. 
Örvendj az életednek - ki tudja, meddig tart még. 
A horizonton lebukó nap a leggyönyörűbb."

Müller Péter


2016. július 7., csütörtök

A legszebb rózsát küldeném neked




Amerre járok, nő virág elég:
Csak szaggatom, te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába - messze vagy te, nem lehet -,
Míg odaérne, elhervadna rég!

Kaffka Margit

2016. július 6., szerda

Deli Enikő: KEZEK



Deli Enikő: KEZEK

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.
Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!

Sétálni megy Panka

SÉTÁLNI MEGY PANKA

Sétálni megy Panka a búzamezőbe,
Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.
Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,
Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!
Simulj puha pázsit lába alá lágyan,
Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Légy a legyezője, te lapu levele!
Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!
Búzavirág-szeme mosolyog reátok:
Nevessetek vissza rá, búzavirágok!
Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be,
Bújj a lába elül, szúrós király dinnye!

Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,
Szagos fodormenta, te vess neki ágyat!
Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,
Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!
S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,
Te vigyázz reája, csöndes legyen álma!





 Hozzászólás: "Pető Katica És István Ha valami nagyon szépet akarsz látni és szép verset olvasni akkor ide jőjj. Itt lelked megtalálja amit szeret."

Szeresd a gyermeket!

Móra Ferenc:Szeresd a gyermeket!


Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Ur jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe írta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!

Fűben, virágban, dalban, fában




Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert )

A boldogság a meredély megmászásában rejlik




“Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.” (Wass Albert)

A vidámságnak megvan az ereje




“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.” (Anthony Robbins)

A szeretet felmelegít





Aranyosi Ervin: A szeretet felmelegít

Tudod, ha a világ kihűlt körülötted,
s nem találod helyed, csak játszod szereped.
Úgy érzed a létből valami hiányzik?
Létezik egy gyógyír, s az, a szeretet!
Ha találsz egy társat, ki képes szeretni,
aki felolvasztja fagyos szívedet,
talán el tudod a fájdalmat feledni,
s visszanyered végre régi hitedet.
Egy ölelés képes melegséget adni,
néhány kedves, jó szó csodát is tehet.
Csupán meg kell nyílnod, hogy el tudd fogadni,
csak az lehet boldog, ki őszintén szeret!

Légy csendes szívvel!

Légy csendes szívvel és békével Életednek Istenében! 
Ő bír örömnek bőségével, Véle boldogulsz mindenben, Ő kútfőd és ő fényes napod, Őtőle jön minden vígságod: Légy csendes szívvel!



Rebbenő szemmel ülök a fényben




Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

Földre néző szem Égre néző lélek

A nőben mindig az anyát tiszteljük. Akkor is ha még távol van az anyaság. Akkor is ha már rég túl van rajta. A Végtelenség láthatatlan örök folyama érint meg mindig, ha anyát látok. Isten gyümölcsfája ő.

Őreá száll virágul a Végtelenségből jött lélek.

Az ő szíve véréből sző magának testet.

Mindig érzem, hogy Isten megbízottja ő.

Amikor az Ég szivárványa leér a földre, női vállat érint.



 Gárdonyi Géza: Földre néző szem Égre néző lélek