Pecznyík Pál
Isten szól hozzátok!
Földünk népe közül, legtöbben úgy élnek,
hogy földi életük, csupán rövid ének.
Bár ahol születtek, szeretik a szép hont,
életükben mégis, halál lesz a végpont.
A temetőkertnél, ők nem látnak tovább,
mely egy nap elnyeli, testük kihűlt porát.
Amíg szívük dobog, csak arra hajtanak,
jó eredményt érve, szégyent ne valljanak.
Nekik: hírnév, vagyon, mindennél fontosabb,
akinek még több kell, az sokkal szorgosabb.
Önmagának élő, önző legtöbb ember,
élet harcmezején, nyelve: gyilkos fegyver.
Mellét veregeti, ha győz, társa felett,
sajnos, ritka vendég, a szánó szeretet.
Isten szól hozzátok, megtévedt emberek!
Higgyétek el, Tőle való a lelketek!
Bár Sátán igyekszik szívetekre tenni,
halálotok végpont, utána nincs semmi.
Pedig halál után, vár csodásabb élet,
születéssel indul, s nem ér soha véget!
Lelkünk dicső hona, most még láthatatlan,
ám látható lehet, bármely pillanatban
annak: akit Isten, hazahív magához,
oda borulhat majd, trónja zsámolyához.
Jertek: Sátán által becsapott emberek,
Isten, mennyhonába várja, a lelketek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése