2015. július 26., vasárnap

Anya




Anya



Anya a szívem úgy fáj.

Fáj, mert elhagytál.

Mindenki látja, szenvedek.

Nem szeretlek, elengedlek.

Én csak közbe jöttem.

Mint egy selejt termék.

Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.

Az életem fonalát egymagam kötöttem.

Az, hogy újra együtt leszünk álom.

Évek óta csak a hívásod várom.

Nincs értelme már, kár minden szóért

Köszönet mindenért, köszönet a jóért.

Látod, itt vagyok




Látod, itt vagyok

Látod, itt vagyok! Ne aggódj értem!
Túl jutottam már annyi mindenen!
Hidd el, nem félek! Most is talpra állok,
bár gyönge lábam még most is megremeg.

Látod? Nem számít mi történt tegnap!
Én már eltemettem minden álmomat,
s most újult erővel száguldok a szélben
tüzes villámmal vértezve magam.

Látod, itt vagyok! Nem sírok többé!
Lelkem megtisztult, bennem nincs harag!
De ha bántanak, tüzes villámokat
szórok azokra, kik engem bántanak!

2015. július 24., péntek

APÁM




APÁM

Kis temetőnkben tudok egy zugot:
Az öreg remekes szűcs nyugszik ott.
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
Neve sokáig él a faluba.
Magam is sokat elemlegetem,
Számon mosollyal, könnyel lelkemen,
S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem

Szivemre melegebben ölelem.
Sírhatnékom van, ha eszembe jut
A szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.
Az öreg műhelyt sírja vissza tán,
Fáj a sötétség néki s a magány,
A hideg ellen hallat tán panaszt -
Mi fáj a holtnak, isten tudja azt.

Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
Beszitálta hóval a temetőt,
S az öreg szűcs már nem panaszkodik,
Az öreg szűcs már szépet álmodik.
A hó fehér, selymes, sürű, puha,
Ugy takarja be, mint meleg suba
S a télizöld, mely hegyig belevész,
Az rajta zöld irhábul a szegés.

(1914)

2015. július 15., szerda

Fejed fölött nagyon gyorsan, szaladnak az évek




Fejed fölött nagyon gyorsan, szaladnak az évek,
Ha nem figyelsz, a jövő is, már a múltba téved.
Sopánkodhatsz, hogy sok mindent, te sem vettél észre,
Bármit csinálsz, nem változik, ezen semmi, mégse.

Életedben Te is láttál, sokszor, délibábot,
Búsultál is, s talán sírtál, hol, senki sem látott.
Azt hitted, hogy csak veled komisz, ez az élet,
Vesztegettél el ez alatt, sok-sok boldog évet.

Azzal legyél elégedett, eddig, mit elértél.
Talán ami legfontosabb, az a lelki békéd,
A múltad már nem változik, be kell végre látnod
A jövőd mit szebbé tehetsz, ezen a világon.
(ismeretlen szerző)