Krasznai (Karaffa) Gyula: Mi lesz velem?
Megtanultam várni a csendben,
ülni összefont ujjakkal a diófa alatt,
nézni a felhőtlen mediterrán eget,
érezni a hasogató hiányt,
egyensúlyozni percek emlékén,
hallani halhatatlan sóhajokat,
sírni, ahogyan a kisdedek,
karcolni keresztet a kenyérre,
belesimulni szótlan göröngyökbe,
aludni álomterhes vánkosokon,
álmodni meghitt meztelen meséket,
ébredni harmatlucskos réteken,
lépni elnyűhetetlen hétmérföldeket,
lehajtani fejem áldást kérve,
elfogadni azt is, ha aláznak:
Csak félni sose mertem.
2003.07.04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése