Szeress engem úgy, amilyen vagy!
Bárki vagy bármi vagy, a következő két üzenetet Jézus személyesen hozzád intézi: Egészen pontosan ismer téged - ahogy senki más a földön -, és úgy szeret, hogy te azt el sem tudod képzelni.
"Szeress engem úgy, amilyen vagy!"
"Jézus bátorító szavai hozzád"
Ismerem nyomorodat, harcaidat, lelked sanyarúságát, tested gyengéit. Tudom, gyávaságodat, bűneidet és mégis azt mondom neked: "Add nekem szíved, szeress engem úgy, amilyen vagy!"
Ha arra vársz, hogy angyali tisztaságod legyen ahhoz, hogy átadd magad a szeretetnek, soha nem fogsz szeretni. Ha gyáva vagy kötelességeid teljesítésében, az erények gyakorlásában, ha gyakran esel vissza ugyanabba a bűnbe, amit nem szeretnél elkövetni, nem engedem meg neked, hogy ne szeress! Szeress engem úgy, amilyen vagy!
Minden pillanatban, és amilyen helyzetben vagy, buzgalomban vagy lelki szárazságban, hűségben vagy hűtlenségben, szeress engem úgy, amilyen vagy!
Szegény szíved szeretetét akarom, mert ha arra vársz, hogy tökéletes légy, soha sem fogsz szeretni!
Nem tudnék-e minden homokszemből egy szeráfot alkotni, a tisztaságtól, nemes lelkűségtől, szeretettől ragyogót? Nem én vagyok-e a Mindenható? És ha úgy tetszene, azokat a csodálatos égi lényeket otthagynám, hogy szíved szegényes szeretetét előnybe részesítsem, nem én vagyok-e a szeretetem ura?
Gyermekem, had szeresselek; a szívedet akarom. Idővel biztosan át foglak alakítani, de ma úgy szeretlek, amilyen vagy, és azt kívánom, hogy te is úgy szeress engem, amilyen vagy. Emelkedj ki nyomorúságod mélyéből és szeress engem!
Szeretem benned gyengéidet is, szeretem a szegények és nyomorúságosak szeretetét. Azt akarom, hogy a nyomorúságosoktól szakadatlanul felszálljon a kiáltás: "Jézus, szeretlek!"
Egyes-egyedül szíved dalát akarom hallani; nincs szükségem bölcsességedre és tehetségedre. Nekem csak egy a fontos: szeretettel lássalak téged dolgozni!
Nem az erényeid azok, amiket én kívánok. Ha ilyet adnék neked - olyan gyenge vagy, hogy ezek csak hiúságodat táplálnák. De ne aggódj ezért! Nagy dolgokat bízhattam volna rád - de nem, te haszontalan szolga leszel, és én még azt a keveset is, amid van, el fogom venni, mert én téged csak a szeretetért alkottalak.
Ma szíved kapujánál állok, mint egy koldus, én, a királyok királya! Bekopogok és várok! Siess ajtót nyitni nekem! Ne hivatkozz nyomorodra. Ha tökélestesen ismernéd nyomorúságodat, meghalnál a fájdalomtól.
A szívemet az sebezné meg, ha kételkednél bennem, és hiányozna a bizalom irántam. Azt akarom, hogy a legjelentéktelenebb dolgot is csak az irántam való szeretetből tedd! Számítok rá, hogy örömet szerzel nekem.
Ne törődj azzal, hogy nincsenek erényeid - az enyémeket adom neked. Ha szenvedni fogsz, erőt fogok adni hozzá. Ha szeretetedet adod, olyan sokat fogok neked adni, hogy úgy tudsz majd szeretni, ahogy nem is álmodtad volna. Mégis arra gondolj, hogy úgy szeress engem, amilyen vagy!
Neked adtam Anyámat. Hagyj mindent, igen mindent, az ő tiszta szívén át Hozzám jutni!
Bármi is történjen, ne várj arra, hogy szentté válj, hogy a szeretetnek átadd magad; mert akkor soha nem fogsz engem szeretni. - És most menj! (Ecce Mater Tua 268. sz. - Mons Leburn)
megreszket minden őszi fán,
