Istennel egyedül
Amikor este mér megpihen
A munkától fáradt két kezed,
Amikor már lassan megtisztul
A világ zajától a lelked,
A szíved is egyre csendesül,
Maradj az Istennel egyedül!
Ha földi kísértés vesz körül,
És érzed, gyenge vagy megállni,
Szívedből szeretnéd a Sátánt,
A vétket örökre kizárni,
Lelked a bűntől menekül,
Maradj az Istennel egyedül!
Ha nehéz a kereszt, amit hordasz,
Ha nincs erőd és nincs hited,
Ha csordultig tele van bánattal
És keserűséggel a szíved,
S az élet terhe rád nehezül,
Maradj az Istennel egyedül!
Ha minden elhagy is, ó ne félj,
A magány, az mindig jó barát.
A csendben hallod meg legjobban
Az Istennek hívó szózatát.
És sohasem leszel egyedül,
Ha az Istennel maradsz egyedül...
Páskulyné Kovács Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése