" ...s úgy zuhant le a föld felé, mint egy kő darab ..."

Szilasi Andrea - A hattyú igazsága

Messze fenn a föld s az ég között, két hattyú szállt.
Szívük napsugárba öltözött békét talált.
Csupa kék és zöld a végtelen, felhő se volt.
Aztán puska dördült hirtelen, s rá egy vad sikoly.

Hová tűntél drágám merre szállsz? Szárnyad hol ragyog?
Ha te messze jársz olyan bús vagyok.
Gyere velem hívd a szívemet, hiszen nélküled,
boldogságban részem többé Soha nem lehet.

Messze fenn a föld s az ég között egy hattyú szállt.
Szárnya éj sötétbe öltözött. szíve úgy fáj.
Aki soha nem volt társtalan nem érti ezt,
Hogy a hattyú mikor este van, halkan sírni kezd.

Drágám bocsásd meg a bűnömet, gyenge voltam én,
meg se védtelek, s nem vagy már enyém.
Drágám bocsásd meg, hogy kék az ég,
de már nem nekünk, új tavasz is jön de többé együtt nem leszünk.

Messze fenn a föld s az ég között egy hattyú szállt.
Minden társa messze költözött ő még itt vár.
Hallja még az eltűnt kedvesét szíve megszakad,
és úgy zuhant le a föld felé, mint egy kő darab.

Mikor hattyú száll az égen arra gondolok,
ez a szép világ nem csak jót adott.
De míg hattyú száll az égen át csillog fenn a fény
s a boldogságra rátalálni tudom van remény.