Elmélkedés: Egy olyan éjszakán, amikor távol vagyunk a városi fényektől és felhőtlen az ég, láthatjuk a csillagokat, minél tovább nézzük, annál inkább szaporodik. Ábrahám ezt látta. Nem tudta megszámolni őket. Lehet, hogy megpróbálta, kíváncsi volt, pontosan hány utódot ígért neki Isten. De tudod, hogy megy ez - amikor megpróbálsz egy csillagra összpontosítani, a többi csillogóvá válik, és lehetetlen megszámolni.
A gyermektelen Ábrahám, akinek nemcsak egy fiút ígérnek, hanem leszármazottak sokaságát is.
Az igazán csodálatos dolog az, hogy ezek az utódok nem korlátozódnak Ábrahám vérrokonaira. Az oka annak, hogy utódai ugyanannyian lennének, mint a csillagok, az is, hogy mi is közöttük vagyunk. Krisztusban oltottak be minket a családfába. Egy fa, amely magában foglalja Ádámot és Évát, Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, és Dávidot, valamint magát Jézust. Mi vagyunk azok a csillagok. Mi is részesei vagyunk a történetnek.
Olvassuk el:
Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: »Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!« Ábrám ekkor megkérdezte: »Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!« Aztán így folytatta Ábrám: »Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!« De az Úr azt válaszolta neki: »Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!« Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: »Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!« Aztán így folytatta: »Éppen ilyen lesz az utódod is.« Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése