AZ ÉN RÓZSAFÜZÉREM!

AZ ÉN RÓZSAFÜZÉREM!

Ha megkérdeznék mi a legkedvesebb ékszerem,
Boldog szívvel mondanám, hogy az én rózsafüzérem.
Bár nem arany, nem gyémánt mégis kincset ér,
Nálam van mindig, s minden titkom bele fér.

De hogy fér el ennyi titok e pár szembe?
Mely itt lapul, s meg-meg csörren a zsebembe.
Én ha csend van, boldogan előveszem,
Vele máris örömmel kulcsolom imára kezem.

Már beszél is velem,kinek titkát őrzi a szívem,
Oly boldog vagyok,hogy ezt megosztotta velem.
Vele örülök ami nekem is nagy boldogság,
Ahogy szemenként mondom az Üdvözlégy Máriát.

"Kegyelemmel teljes"-hogy örül,
ahogy a gyermeket a karján ringatja.
Szívéhez szorítja, és az Úrnak bemutatja.
Ő lesz majd a bűnünk áldozata....

Anyja, akkor már ezt tudja,
Könnyes szemmel keresgette,
majd a templomban megtalálta.

Áldott vagy Te az asszonyok között
- ahogy kínjait fájdalmát tűröd,
Követed útján, lépteit fájdalmas könnyeiddel öntözöd.

Hogy szenvedtél, míg Szent Testét a keresztfára felszegezték,
Majd levették és ismét Szent öledbe tették.
Vérző testét bűneinkkel, a szívedhez ölelted,
Ő a Te méhednek gyümölcse-
-"aki nekünk a Szentlelket elküldte"

Nem hagyott el minket.
Ó Te dicsőséggel áldott,
Ki Téged magához vett, és Királynővé koronázott.

Köszönöm, hogy e titkokkal megajándékoztál engem,
Ezzel mily nagy kincset nyert az én szívem.
Ez többet ér minden földi jónál, ezért vigyázom,
Hisz velem vagy mindig, mikor titkaid imádkozom.

Az én titkaimat is megoszthatom Veled,
Ha bajba jutok, mindig nyújtod kezed.
Gondjaimat, - ha megérdemlem - tudom orvosolod,
De nekem az is elég, ha csak meghallgatod.

Hát ilyen nagy kincset rejt az én rózsafüzérem,
Velem lesz mindig, míg csak dobog szívem.
Keresztemmel viszem, úgy érjek az út végére,
Fényesítem, mert úgy szereti aki várja, a Titkok Királynéja.

Kata fejfája közvetlenül a temetés után